|
|
|
[Verse 1 - Phabee]
Jó estét kívánok, mert jönnek a Tények,
Ahol biztonság a tér az adta világító fények
Panel házak, neked rajság lett a telep
Mára nem megy úgy az élet rég nem bírja ám a szelep
Mégis szeretem, ahogy történnek a dolgok
Az összecsúszott éjszakák, a nyakon hagyott foltok
Ez a világom, a földi több millió lakos
Ami szem előtt van szép, de hát még hátul ám parlagos.
Nem kell stressz, itt a világon az ENSZ
Jól nézhetsz ki, de nem mindenki Robin Williams
Meg a tűz, a lángja, szorít hátra,
De te nem hogy változtatást, öreg, mást se szántál mára.
Az az igazság, hogy ha elmondom sem érted,
Ma minden ember magáért, és véletlen sem érted.
L a zenéért, M a városomért, vágod?!
B, a biztos minden péntek: én a non-stop előtt várok.
[Verse 2 - Bítoven]
Mindegy, kora délután, mint késő este,
Hallgatsz a fülesben egy kis élő reppet,
Tömény vagy, akár laza kísérő mellett,
És érzed, hogy néznek az ítélő szemek.
Kiráz a hideg, felmegy a pumpa benned,
És felteszed a kérdést, hogy mi furcsa ebben?
Ahogy lüktet a zene, és minden fullra rendben,
Aztán rájössz, hogy az élet újra tesztel.
Elkezded ikszelni a rubrikákat,
Közben összeszeded mind a két pupilládat,
Próbálsz lábra állni, és tuti jársz majd,
De elesel folyton, mert úgy sincs támasz.
Ettől felpörög az agyad, mint egy Ferrari,
Az elméd padlására késztet ez feljárni,
Ahol mindig rend van, és képes ellátni
Mindennel, ami kelhet, de ez kívülről nem látszik.
