|
|
|
| Előadó: | Angel of Hell 777 |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A lassú számok nem mennek nekem,
de ha ez bejön kifényezem, élezem
a hangom a lassú számra, mit neked
sírva írtam, hisz megfogott a dallam,
meg van bennem erre is a hajlam,
azért, hogy a fülembe édes hangod halljam.
nehéz, de többet én már nem is akarva
vetem papírra a betűket a dalban
hogy ritmusra írjam én a szöveget,
nem kell elővennem hozzá semmilyen üveget.
hisz rád gondolva, jönnek belőlem a rímek.
beugranak a rég múltból homályos képek.
fájdalmas percek, miket veled megéltem.
ebben a dalban mindenkinek elmesélem.
a jót a rosszat, ami nyomja a lelkem
de nem kell aggódnod, nincs vele tervem.
2x
nem fogom én az ereimet vagdosni,
ok nélkül a faágakat rugdosni.
öklömet a kavicsos falba ütni-vágni
hisz tudom hiába csinálnák bármit,
nem foglak tudni visszahívni magamhoz
hisz feladtam a reményt, mi téged hozzám vonz
lekellett mondanom, ami számomra a legjobb
az életem ezek után arccal a földnek lóg
A falevelek ünzenete nem jutott el hozzám,
Csak a rossz szavak, mikkel engem soroztál
Az iskolában, amiben az egyetlen osztály,
Megmutatta,mit és hogyan láttál
Nem én voltam az, kire életedben vágytál,
De engem mégis ezzel megzaboláztál
Most meg sírva hajtom fejem le a párnán
Nem tudom miért, de még mindig ezt akarnám.
De nélküled az életem úgy érzem nem teljes
De mégsem súghatom füledbe: szeretlek.
Jól érzem magam, csak fáj ez nekem.
Hogy hogy lehetek valakibe ennyire szerelmes
Tollat papírt ragadok most te érted
S levelem utolsó szavait leírom vérrel
Elégetem tűzben az egyetlen képed
Mi emlékeztet azokra, mit úgy hívnak évek..
2x
nem fogom én az ereimet vagdosni,
ok nélkül a faágakat rugdosni.
öklömet a kavicsos falba ütni-vágni
hisz tudom hiába csinálnák bármit,
nem foglak tudni visszahívni magamhoz
hisz feladtam a reményt, mi téged hozzám vonz
lekellett mondanom, ami számomra a legjobb
az életem ezek után arccal a földnek lóg
Tollam fájdalomba merítettem
Ezért fájdalmasak a sorok
Pengét a tűzben hevítettem
Nem számít most már a korom
Mit a kéményben elrejtettem
Az kaparja most a torkom
Pengével a rosszat kiégettem
Már nem fájnak nekem a sorok.
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
