|
|
|
| Előadó: | Angel of Hell 777 |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A lassú számok nem mennek nekem,
de ha ez bejön kifényezem, élezem
a hangom a lassú számra, mit neked
sírva írtam, hisz megfogott a dallam,
meg van bennem erre is a hajlam,
azért, hogy a fülembe édes hangod halljam.
nehéz, de többet én már nem is akarva
vetem papírra a betűket a dalban
hogy ritmusra írjam én a szöveget,
nem kell elővennem hozzá semmilyen üveget.
hisz rád gondolva, jönnek belőlem a rímek.
beugranak a rég múltból homályos képek.
fájdalmas percek, miket veled megéltem.
ebben a dalban mindenkinek elmesélem.
a jót a rosszat, ami nyomja a lelkem
de nem kell aggódnod, nincs vele tervem.
2x
nem fogom én az ereimet vagdosni,
ok nélkül a faágakat rugdosni.
öklömet a kavicsos falba ütni-vágni
hisz tudom hiába csinálnák bármit,
nem foglak tudni visszahívni magamhoz
hisz feladtam a reményt, mi téged hozzám vonz
lekellett mondanom, ami számomra a legjobb
az életem ezek után arccal a földnek lóg
A falevelek ünzenete nem jutott el hozzám,
Csak a rossz szavak, mikkel engem soroztál
Az iskolában, amiben az egyetlen osztály,
Megmutatta,mit és hogyan láttál
Nem én voltam az, kire életedben vágytál,
De engem mégis ezzel megzaboláztál
Most meg sírva hajtom fejem le a párnán
Nem tudom miért, de még mindig ezt akarnám.
De nélküled az életem úgy érzem nem teljes
De mégsem súghatom füledbe: szeretlek.
Jól érzem magam, csak fáj ez nekem.
Hogy hogy lehetek valakibe ennyire szerelmes
Tollat papírt ragadok most te érted
S levelem utolsó szavait leírom vérrel
Elégetem tűzben az egyetlen képed
Mi emlékeztet azokra, mit úgy hívnak évek..
2x
nem fogom én az ereimet vagdosni,
ok nélkül a faágakat rugdosni.
öklömet a kavicsos falba ütni-vágni
hisz tudom hiába csinálnák bármit,
nem foglak tudni visszahívni magamhoz
hisz feladtam a reményt, mi téged hozzám vonz
lekellett mondanom, ami számomra a legjobb
az életem ezek után arccal a földnek lóg
Tollam fájdalomba merítettem
Ezért fájdalmasak a sorok
Pengét a tűzben hevítettem
Nem számít most már a korom
Mit a kéményben elrejtettem
Az kaparja most a torkom
Pengével a rosszat kiégettem
Már nem fájnak nekem a sorok.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
