|
|
|
|
|
| Előadó: | Angel of Hell 777 |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A lassú számok nem mennek nekem,
de ha ez bejön kifényezem, élezem
a hangom a lassú számra, mit neked
sírva írtam, hisz megfogott a dallam,
meg van bennem erre is a hajlam,
azért, hogy a fülembe édes hangod halljam.
nehéz, de többet én már nem is akarva
vetem papírra a betűket a dalban
hogy ritmusra írjam én a szöveget,
nem kell elővennem hozzá semmilyen üveget.
hisz rád gondolva, jönnek belőlem a rímek.
beugranak a rég múltból homályos képek.
fájdalmas percek, miket veled megéltem.
ebben a dalban mindenkinek elmesélem.
a jót a rosszat, ami nyomja a lelkem
de nem kell aggódnod, nincs vele tervem.
2x
nem fogom én az ereimet vagdosni,
ok nélkül a faágakat rugdosni.
öklömet a kavicsos falba ütni-vágni
hisz tudom hiába csinálnák bármit,
nem foglak tudni visszahívni magamhoz
hisz feladtam a reményt, mi téged hozzám vonz
lekellett mondanom, ami számomra a legjobb
az életem ezek után arccal a földnek lóg
A falevelek ünzenete nem jutott el hozzám,
Csak a rossz szavak, mikkel engem soroztál
Az iskolában, amiben az egyetlen osztály,
Megmutatta,mit és hogyan láttál
Nem én voltam az, kire életedben vágytál,
De engem mégis ezzel megzaboláztál
Most meg sírva hajtom fejem le a párnán
Nem tudom miért, de még mindig ezt akarnám.
De nélküled az életem úgy érzem nem teljes
De mégsem súghatom füledbe: szeretlek.
Jól érzem magam, csak fáj ez nekem.
Hogy hogy lehetek valakibe ennyire szerelmes
Tollat papírt ragadok most te érted
S levelem utolsó szavait leírom vérrel
Elégetem tűzben az egyetlen képed
Mi emlékeztet azokra, mit úgy hívnak évek..
2x
nem fogom én az ereimet vagdosni,
ok nélkül a faágakat rugdosni.
öklömet a kavicsos falba ütni-vágni
hisz tudom hiába csinálnák bármit,
nem foglak tudni visszahívni magamhoz
hisz feladtam a reményt, mi téged hozzám vonz
lekellett mondanom, ami számomra a legjobb
az életem ezek után arccal a földnek lóg
Tollam fájdalomba merítettem
Ezért fájdalmasak a sorok
Pengét a tűzben hevítettem
Nem számít most már a korom
Mit a kéményben elrejtettem
Az kaparja most a torkom
Pengével a rosszat kiégettem
Már nem fájnak nekem a sorok.
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
