|
|
|
Refrén: (2x)
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
FMaN:
Mikor már sehol sem érzed az otthont, csak a stúdióban
Tuti jól van, megszállottság, előre szóltam
Figyelmeztettem magamat, lakat alatt minden akarat és vágy
Az elmém csak muzsikálásra állt rá
Befogta, mint a kátrány és, hogy ez zsír vagy hátrány
Majd kiderül, a megoldás ott van az ember hátán
Utazunk az álmok vitorláján, vagy a szárnyán
Ez van most az FMaN Tibor száján
Refrén:
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Smile of Hell:
Én a levelemet írom, mert gondolok most rád
Mikor nem érint a kezed, mikor nem csókol a szád
Mikor szürke a világ és csak te vagy benne színes
Mikor a fülembe súgsz dolgokat, hogy velem mindent elhitess
Távoldonak a percek, csak emlékekben élsz tovább
Már nem érzem a bőrömön, a bőröd illatát
Ajkaid halk szavát a kép mi lánggal égett
Ez itt ért most véget, mégsem felejtlek el téged
Ha neked ez így könnyebb, fuss örökre menekülj
De te leszel a végén, az aki itt marad majd egyedül
Csak magadat vered át, rúgd fel mi köztünk volt könnyen
De én nem tudok már sírni érted mert nincsen többé könnyem
Refrén:
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Filo:
Ez bennem szabad akarat, hogy eldugom a szavakat
El oda hova tűnnek el a nagy ködben a szamarak
Tudod a szürkék, belém ezt az éjszakák szülték
Ahol némán állnak kört az öreg telefon fülkék
Ahogy nem alszanak ők sem, én sem, ahogy te sem
Mert a fejemben a hangoknak, nem igaz a fele sem
Látod én így születtem MC-nek, az agyamban egy stroke-kal
Hogy úgy látom a világoat, ahogy te látod csak szmoggal
Szóval ülj le ide mellém nézd ahogyan elfolynak az évszakok
Ne higgyünk a tükörnek, ha azt mondja, hogy én szép vagyok
Mert szét vagyok, elfogyok, de így is talán több mintha
Kiszállnék végleg, de nem áll meg a körhinta
Refrén:
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Smile of Hell:
Elkárhoztam, s lassan kihunyok én is
Mint a fekete lángok a szívemben
Csak egy kép, mit hagytál
Mit összetörtél, s mégis ott látlak mindenben
Mi velem maradt, csak egy magányos perc
Egyedül itt a hidegben
Te elvettél mindent, s kitépted a lelkem
Itt maradtam hitetlen
Refrén: (2x)
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
