Refrén: (2x)
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
FMaN:
Mikor már sehol sem érzed az otthont, csak a stúdióban
Tuti jól van, megszállottság, előre szóltam
Figyelmeztettem magamat, lakat alatt minden akarat és vágy
Az elmém csak muzsikálásra állt rá
Befogta, mint a kátrány és, hogy ez zsír vagy hátrány
Majd kiderül, a megoldás ott van az ember hátán
Utazunk az álmok vitorláján, vagy a szárnyán
Ez van most az FMaN Tibor száján
Refrén:
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Smile of Hell:
Én a levelemet írom, mert gondolok most rád
Mikor nem érint a kezed, mikor nem csókol a szád
Mikor szürke a világ és csak te vagy benne színes
Mikor a fülembe súgsz dolgokat, hogy velem mindent elhitess
Távoldonak a percek, csak emlékekben élsz tovább
Már nem érzem a bőrömön, a bőröd illatát
Ajkaid halk szavát a kép mi lánggal égett
Ez itt ért most véget, mégsem felejtlek el téged
Ha neked ez így könnyebb, fuss örökre menekülj
De te leszel a végén, az aki itt marad majd egyedül
Csak magadat vered át, rúgd fel mi köztünk volt könnyen
De én nem tudok már sírni érted mert nincsen többé könnyem
Refrén:
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Filo:
Ez bennem szabad akarat, hogy eldugom a szavakat
El oda hova tűnnek el a nagy ködben a szamarak
Tudod a szürkék, belém ezt az éjszakák szülték
Ahol némán állnak kört az öreg telefon fülkék
Ahogy nem alszanak ők sem, én sem, ahogy te sem
Mert a fejemben a hangoknak, nem igaz a fele sem
Látod én így születtem MC-nek, az agyamban egy stroke-kal
Hogy úgy látom a világoat, ahogy te látod csak szmoggal
Szóval ülj le ide mellém nézd ahogyan elfolynak az évszakok
Ne higgyünk a tükörnek, ha azt mondja, hogy én szép vagyok
Mert szét vagyok, elfogyok, de így is talán több mintha
Kiszállnék végleg, de nem áll meg a körhinta
Refrén:
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Smile of Hell:
Elkárhoztam, s lassan kihunyok én is
Mint a fekete lángok a szívemben
Csak egy kép, mit hagytál
Mit összetörtél, s mégis ott látlak mindenben
Mi velem maradt, csak egy magányos perc
Egyedül itt a hidegben
Te elvettél mindent, s kitépted a lelkem
Itt maradtam hitetlen
Refrén: (2x)
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert