|
|
|
| Előadó: | Halott Pénz |
|---|---|
| Album: | Fogyasztás Előtt Felrázandó |
| Megjelenés: | 2010 |
| Hossz: | 2:42 |
| Szövegírók: |
Marsalkó 'Halott Pénz' Dávid Jay Flow |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Manapság senkinek se alakul
Pont ahogy azt tervezte
De akármit is adjon a gép
Nem mindegy mihez kezdesz vele
Egyszerű a képlet mindig hinned kell hogy illesz bele
Hogy te vagy az illest a real best azt így lesz
De semmi sincs ingyen
Kérdés hogy megérted e
Nem mindegy hogy teszel is vagy
Simán csak elleszel vele
Ezerszer elmondhatnám hogy születtem a Beregbe
És egy szürke hétköznapot egy évem megette
De helyette, ahogy lehet kassza ticket peron kombó
Úti cél az Baranya mert Pesttől mindig herótom volt
És végül hat év után szomorúan bye bye Urán
Te maradtál csak meg nekem minden egyes kettes túrán
Most meg a 4-es 6-os irtózatos Terézváros
Húgyszag és kutyaszar a járdaszéli merész páros
Néz vissza rám az összes sarkon
De tartom a tempót ebben nincsen pardon.
Senki sem úgy nő fel, mint ahogy képzelte
Kriss Kross meg Jump Jump 8 éves a Dávidka
Ha kiömlik a pálinka még nincs okom a pánikra
Rátettek a pázsitra a szám mellett a párizsi
Asz’hittem hogy én vagyok a D’Artagnan a párizsi
Pár mondat a csajoknak majd pár mondat a csajokról
Évek múltán visszanézve megbántam az összeset
Az egyik majdnem tönkretett a másik utál alapból
Én lettem a nyuszi akit kivesznek a kalapból
Kézen fogva gyalogoltunk kézen fogva álltunk
Kazettás magnóról semmiféle iTunes
Felvételi álmaimba álmaimba Amerika
De itt maradtam Baranyába’ megásni a síromat
Így született Halott Pénz a sivatagok oázisa
én lettem a Poirot akit bezárták a piramisba.
Ha kimondod hogy Tiramisu azt is mond hogy ehetem
Az lettem ki nem akartam önmagamat temetem.
Senki sem úgy nő fel, mint ahogy képzelte
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
