|
|
|
| Előadó: | Play |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kassai Krisztián |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Én nem hiszem hogy értem és ha néha mégse kértem, csak akkor , csak azzal, csak annak, aki te is lehettél volna. Én nem hiszem hogy éltem és ha néha mégse féltem, se most se rég se máskor, nem voltam bátor. És néztem hátha háttal állsz ha szólok és ha kérlek, kinyújtod a karod, talán még elérlek.
ref.
Menj tovább, és ne nézz rám csak menj tovább...
ver.
Már a múltkor is valamit annyira mondani akartam, Hogy a végén inkább meg se szólaltam. Mondd te mi a szart csináltál eddig, Ha az élet mérlegre tesz mit tudsz felmutatni? Hogy lehunyt szemekkel bezárt fülekkel néma szájjal szálltál az égbe és halott arcokkal néztek a többiek,és a válladat veregették,csak így tovább
. ref.
Menj tovább, és ne nézz, csak menj tovább...
bridge.... És most azt teszi amit mindenki csinál csak magának sem meri bevallani hogy még magát is meg kell kérdeznie mert az ösztöne azt súgja hogy mondjon valamit de a feje össze zavarja és rosszul dönt és nem hagyja akkor sem ha a száján köpi ki a szívét a földre, és még bele is rúg És nézi ahogy csúszik a porban . Csak ne kelljen szembenéznie saját magával azok szemében akiket szeret, mert tükröt tart eléd mind, akkor is ha észre sem veszed.
ref.
A Most így a jó című slágerével elért sikereket követően Tarány Tamás nem állt meg, és a korábban megjelent kislemezek után egy személyes hangvételű videóklippel örvendeztette meg rajongóit, amely az Én ott leszek című dalhoz készült.
„Az Én ott leszek egy komplex dal. Mindenkinek mást jelent, így mindenki találhat benne neki való igazságot. Azonban egy pontban összeérnek ezek az igazságok, mégpedig abban, hogy mindennek van vége.
És ott a világ végén állva van egy pillanat, amikor veszel egy mély levegőt, és akkor látod meg mindennek az értelmét. Legyen az egy kapcsolat vége, egy időszak vége, egy covidtól megfeneklett világ, vagy akár egy szép hosszú és tartalmas élet vége.
Különbözőek, de egy pontban mégis összeérnek. És mi az ami mindig ott lesz? A vigasz.
- Ezek mellett a gondolatok mellett született meg ez a dal. Számomra személyes és mégis mindenkié.
A klippel együtt pedig egyfajta megemlékezéssé vált a nagyapám előtt, aki nagyon sokat hajózott életének fiatal éveiben, tengeren, mint matróz, a Dunán pedig már kapitányként egy ideig.
Ezzel a klippel szerettünk volna neki, valamint néhai Farbinger Tamásnak tisztelegni, aki több mint három évtizeden át járta a világot különböző, magyar lobogó alatt futó hajókon, és egyike volt azoknak, akik szolgáltak az utolsó magyar tengerjáró, a Radnóti utolsó útján is. Az ő saját kezűleg készített világítótornyánál és a mellette található különleges, emlékekkel teli házában forgott a klip egy része.”
Fotó: Tarány Tamás
