|
|
|
intro
Refrén: (2x)
Én nektek képeket festek
Te meg csak add át magad a képzeletednek
Minden rím minden strófa
Egy újabb szinkópa
Itt nincsen többé határ
Velünk kerülj a pokolra
Smile of Hell:
Egy születés, egy halál, ez minden lében kanál
Aszmál, kinek a lelkében nincs több határ
Látom magam, ahogy az utca felnevel
Soha nem terel, nem kesztyűs kézzel kezel
Inkább egyenes, az én utam meg görbe
Így csal be engem, ebbe az ördögi körbe
Szívtelenül szívom meg az éveket
Rángatom az élet bréjén ezt a hatalmas kék eret
Nektek fektetek le képeket
Ha olyan az érzeted bármit elérhetek és léphetek
Az esély mindig adott, 3D-s adok-kapok
Én adom a pofont, te meg gyűrd össze a lapot
Refrén: (2x)
Én nektek képeket festek
Te meg csak add át magad a képzeletednek
Minden rím minden strófa
Egy újabb szinkópa
Itt nincsen többé határ
Velünk kerülj a pokolra
FMaN:
Süppedek a sárban, vagyis még csak két lábbal
De már a bokám a masszában, ez lesz a halálos ágyam
Egyre süllyedek, és utam, vágyam a szemem előtt lebeg
Hangom rekedet, vállam remeg, de közben semmit sem művelek
Csak bambulok kiégett szemmel, a túlpart irányába
De boldogságom, csak az aranyeső virágában lelem
Sokan mondják, hogy ez egy verem
És hogy miért nem, a szőke utat keresem
Megértem őket, mert gyökereik kérdéses
Mennyire erősek, gyengék, stabilsága kétséges
Ennek az útnak amit elkezdtem járni
Szállni, tenni, állni várni, hogy bármi megtörténhessen
Abból amit szeretnénk, ha kiváncsi vagy még gyere és keress még
Ja, gyere és keress még
Refrén: (2x)
Én nektek képeket festek
Te meg csak add át magad a képzeletednek
Minden rím minden strófa
Egy újabb szinkópa
Itt nincsen többé határ
Velünk kerülj a pokolra
Smile of Hell:
Engem a napfény csalogat, mindenki halogat
Miközben üldözök álmokat nagyokat
A kredenc-rendszerben evezek előre
Csak én vagyok tiszta és a világ van belőve
Előre törve, a földre dőlve
Egy új világ kapuja, ahol a sorsom eldöntve
A teremtővel ürülnek a felesek
Ez SoH itt van, neked, hogyha keresed
FMaN:
Egyedül vagy, fűszál a homok tengerén
Egy száraz tó fenekén
Mindenki színes üveggolyóként szikrázik
Míg holnappal játszik
Filo:
Nyakig flesselek a fűben, de nem szívom hanem viszketek
A whiskeytől úgy tisztulok, hogy új lapokat tisztelek
De dáma, úgy állok majd lábra, hogy majd elfutok
Mert nem tudok szembenézni azzal akit egyszer megdugok pont
Mint a kaptár, élve úgysem visztek vissza
Az évek amit kaptál, múltam, asta la vista fasz
Amit vissza kapsz, azt tedd el haver te adtad
Meg töröld le a könnyedet, mert ők is bőgtek miattad
A szarom kiraktam, felültettem egy vonatra
Volt egy szerelmem régen, azóta meg már szopatja
Szorongatja, nyakam ott alszik a vállamon
A minden napok súlya táncba visz de én bevállalom
Refrén: (2x)
Én nektek képeket festek
Te meg csak add át magad a képzeletednek
Minden rím minden strófa
Egy újabb szinkópa
Itt nincsen többé határ
Velünk kerülj a pokolra
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
