|
|
|
Néha szeretném azt, hogy csak egyedül legyek
A természetbe, hol körülvesznek a magas hegyek
Ahol nincsenek nagy terek, és nincsenek nagy utcák
Meg nem kell körül nézned, ha esetleg az úton futsz át
Az erdő halk moraja, patak csobogása
Ami a város nagy hangját mélyen maga alá ássa
Színvarázsa, ami lenyűgöz minden földi halandót
Még azt is, ki szerint senki sem hagyhat maradandót
Szeretnék a korral haladni, elismerést aratni
A legeslegtöbbet adni és nem csak lemaradni
A legjobb szavakat kapni, másokra is hatni
Hogy az utókornak példát tudjak hagyni
Félek, de nagyon, hogy az élet nevű vagyon
Kihasználatlan marad, és ezáltal agyon csapom
Mert nem lesz rajta haszon, amit tapasztalatban mérnek
A legnagyobb kincse ennek az érdekbarát létnek
Refrén:
Vétel Föld.Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Szétesett minden. Nem találom a helyem
Itt hagyok egy levelet alá írom majd a nevem.
Vétel Föld.Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Romokban a tervek, hogy mi lesz meg mi volt
A rádióban egy szám felidézi a gyerekkort
De szerettem, családdal nevettünk nagyon sokat
Persze nem vettük észre, hogy, ki mikor szopat
Amikor csillogtak a szemek, a nevek, a játék
Jó szándék, ajándék csak ez létezett
Ma már a durva, kétezres évek,
Virtuális szerelem, hús helyére a gépek.
Amikor tudod, hogy ezt kapod
Ezt látod még sem szólsz,
Azt hiszed így van jól
Meg hogy ez nem torz,
Többek nevetnek rajtad, nem inkább veled,
Akaratlanul bemocskolódik a kezed.
Semmi tekerés, tű kössz.. nem kérek
Csak egy-két dolgot, amitől jobbak az évek
Szeretnék valakit, akivel csak ketten minden ellen
Szeretném, ha úgy lenne minden ahogy a tervem
Szeretném, ha nem lennének feszültek a napok
Szeretném azt mondani: Én még ugyanaz vagyok
Szeretnék rajtad egy mosolyt, ami nem csak álca
Szeretnék egy rádiót, ami ugyan azt a dalt játssza
Refrén:
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Na szagoljunk a zacskóba a kép máris torzul
Igyunk még egy kortyot, attól minden jobbra fordul
Rám mordul a világ, mert nem mondom rá hogy szép
Kérdezem csak magam, mégis mit is szeretnék?
Szeretnék boldog éveket, meg diplomából pár százat
Szeretnék annyi pénzt, hogy kitömhessem a tárcámat
Szép karriert, szép nőt, aztán egy-két feleséget
Hogy gazdag üzletemberként a 4 gyerekemmel éljek
Egy dombon, a város szélén ahol a panoráma csodás
Nézni hogy lesz a lányomból elsős kisiskolás
Fehér kerítést a házam köré meg egy bernáthegyi kutyát
Amivel játszanak a kölkök, ha a medencét megunták
A fiam focimeccsén büszkén integetni,
Magamban azt gondolva, hogy megérte felnevelni
Aztán meghalni csendesen ötven akárhány évesen
A feleségem hallgatva, hogy ne menj el még édesem
De, nincs mér maradnom,amit szerettem megtettem
Mindig jóra törekedtem de hát így is megöregedtem
A végrendeletemben milliókat hagynék hátra
Hát így szeretnék átmenni a másik világba
Refrén:
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Szétesett minden.Nem találom a helyem
Itt hagyok egy levelet alá írom majd a nevem.
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
