|
|
|
Néha szeretném azt, hogy csak egyedül legyek
A természetbe, hol körülvesznek a magas hegyek
Ahol nincsenek nagy terek, és nincsenek nagy utcák
Meg nem kell körül nézned, ha esetleg az úton futsz át
Az erdő halk moraja, patak csobogása
Ami a város nagy hangját mélyen maga alá ássa
Színvarázsa, ami lenyűgöz minden földi halandót
Még azt is, ki szerint senki sem hagyhat maradandót
Szeretnék a korral haladni, elismerést aratni
A legeslegtöbbet adni és nem csak lemaradni
A legjobb szavakat kapni, másokra is hatni
Hogy az utókornak példát tudjak hagyni
Félek, de nagyon, hogy az élet nevű vagyon
Kihasználatlan marad, és ezáltal agyon csapom
Mert nem lesz rajta haszon, amit tapasztalatban mérnek
A legnagyobb kincse ennek az érdekbarát létnek
Refrén:
Vétel Föld.Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Szétesett minden. Nem találom a helyem
Itt hagyok egy levelet alá írom majd a nevem.
Vétel Föld.Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Romokban a tervek, hogy mi lesz meg mi volt
A rádióban egy szám felidézi a gyerekkort
De szerettem, családdal nevettünk nagyon sokat
Persze nem vettük észre, hogy, ki mikor szopat
Amikor csillogtak a szemek, a nevek, a játék
Jó szándék, ajándék csak ez létezett
Ma már a durva, kétezres évek,
Virtuális szerelem, hús helyére a gépek.
Amikor tudod, hogy ezt kapod
Ezt látod még sem szólsz,
Azt hiszed így van jól
Meg hogy ez nem torz,
Többek nevetnek rajtad, nem inkább veled,
Akaratlanul bemocskolódik a kezed.
Semmi tekerés, tű kössz.. nem kérek
Csak egy-két dolgot, amitől jobbak az évek
Szeretnék valakit, akivel csak ketten minden ellen
Szeretném, ha úgy lenne minden ahogy a tervem
Szeretném, ha nem lennének feszültek a napok
Szeretném azt mondani: Én még ugyanaz vagyok
Szeretnék rajtad egy mosolyt, ami nem csak álca
Szeretnék egy rádiót, ami ugyan azt a dalt játssza
Refrén:
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Na szagoljunk a zacskóba a kép máris torzul
Igyunk még egy kortyot, attól minden jobbra fordul
Rám mordul a világ, mert nem mondom rá hogy szép
Kérdezem csak magam, mégis mit is szeretnék?
Szeretnék boldog éveket, meg diplomából pár százat
Szeretnék annyi pénzt, hogy kitömhessem a tárcámat
Szép karriert, szép nőt, aztán egy-két feleséget
Hogy gazdag üzletemberként a 4 gyerekemmel éljek
Egy dombon, a város szélén ahol a panoráma csodás
Nézni hogy lesz a lányomból elsős kisiskolás
Fehér kerítést a házam köré meg egy bernáthegyi kutyát
Amivel játszanak a kölkök, ha a medencét megunták
A fiam focimeccsén büszkén integetni,
Magamban azt gondolva, hogy megérte felnevelni
Aztán meghalni csendesen ötven akárhány évesen
A feleségem hallgatva, hogy ne menj el még édesem
De, nincs mér maradnom,amit szerettem megtettem
Mindig jóra törekedtem de hát így is megöregedtem
A végrendeletemben milliókat hagynék hátra
Hát így szeretnék átmenni a másik világba
Refrén:
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Szétesett minden.Nem találom a helyem
Itt hagyok egy levelet alá írom majd a nevem.
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
A Magyar rocktörténet című képregény első részének megjelenése után a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Képes Krónikák Kiadó elhozza a rockrajongóknak a folytatást a rendszerváltás előtti és az azt követő évtizedek zenei világáról, a korszak nagyjairól. A Magyar Zene Házában tartott május 7-i kötetbemutatón legendás zenészeink elevenítették meg ezt az időszakot, emellett megnyílt a Magyar rocktörténet művészeti vezetője, a fiatalon elhunyt Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás.
Az eseményen Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója beszédében köszönetet mondott a kiadónak, hogy felvállalta a hiánypótló kötet megjelentetésével járó munkát, és a fiatalon elhunyt Futaki Attiláról emlékezett meg. Úgy fogalmazott: „aki lapozgatja a könyvet soha ne feledje el, hogy volt egy olyan rocker, aki világhírű képregényrajzolóként beletette a lelkét ebbe a kötetbe.”
Demeter Szilárd
A rendezvény keretében a hazai rocktörténetről Hegyi György (Emil.Rulez) vezetésével Vincze Lilla (Napoleon Boulevard), Kalapács József (Pokolgép), Nagy Feró (Beatrice), valamint Müller Péter Sziámi (Kontroll Csoport, URH, Sziámi) beszélgetett. A kötetbemutató dedikálással, majd Nagy Feró és barátai akusztikus (unplugged) minikoncertjével ért véget.
A Magyar rocktörténet című képregény kiemelt célja, hogy bemutassa hazánk legnagyobb rockzenészeit és élő legendáit a magyar rockzene születésétől egészen a jelenkorig. A ’60-as, ’70-es éveket felvonultató, tavaly ősszel megjelent kötet után most itt a folytatás a ’80-as, ’90-es évek zenei ikonjaival. A képregény kreatív és egyben szórakoztató módon idézi fel a magyar rockzene emblematikus pillanatait és alakjait.
A kötet a nyolcvanas-kilencvenes évek legjelentősebb előadóit, többek közt az A. E. Bizottság, Bikini, Dinamit, VHK, Kontroll Csoport, URH, KFT CPg, Edda, Karthago, Első Emelet, Solaris, Pokolgép, Ossian, Akela, Bonanza Banzai, Quimby, Csókolom, PUF, Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, Kimnowak – és a hozzájuk kapcsolódó legendás zenészsztorikat a képregény műfajára jellemző sajátos, hol humoros-karikaturisztikus, hol realisztikusabb stílusban mutatja be.
A történetről
Pallaghy Karcsi, az első körben megismert közepesen tehetségtelen rockzenész feladja álmait, és beáll dolgozni a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és ezen keresztül a magyar popszakma urához, Erdős Péterhez. Feladata a tehetségek felkutatása és pályára állítása. Időközben úgy tűnik, viharos magánélete is révbe ér, a válás után újra megtalálja azt a nőt, akivel szívesen leélné az életét. A rendszerváltás azonban a kihasználható lehetőségek tárházát hozza, Karcsi régi barátjával önálló vállalkozásba kezd. Azonban az élet most sem kegyes hozzá, a középkorú férfiak családi, szerelmi, egészségügyi problémái őt is elérik. De a rockzene szeretete végigvonul főhősünk életén: megküzd a tehetségesnek tartott együttesekért a főnökeivel. Így – a munkáján keresztül – ellátogathatunk a leghíresebb koncerthelyszínekre, a fesztiválokra, a rockopera-bemutatókra, a búcsúkoncertekre és részesei lehetünk az új csillagok születésének.
Az esemény különleges alkalmat szolgáltatott arra, hogy megnyíljon a legismertebb magyar képregényrajzoló, Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás a Magyar Zene Háza könyvtárában.
A tárlaton a nyilvánosság előtt korábbiakban be nem mutatott rajzok tekinthetőek meg Futaki Attila világszínvonalú életművéből. Futaki képein a Spirál, Severed, Puskás és más nemzetközileg is híressé vált alkotások tűnnek fel, emellett a tárlat nyomtatásban eddig meg nem jelent rajzokkal egészül ki.
A kiállítás május 8-tól a Magyar Zene Háza Könyvtárának nyitvatartási idejében látogatható.
A képregény arculatának kialakítása Futaki Attila munkái alapján jött létre, zenei téren a kötet szakmaiságáról újra Jávorszky Béla Szilárd gondoskodott, a borító tervezésében ezúttal is Cserkuti Dávid vett részt. A rajzos „rock-minilexikon” szövegét Kántor Mihály jegyzi, a képeket Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzolták.
A Magyar rocktörténet képregénysorozat megvásárolható a Libri, a Lira, a book24, valamint a kepeskronikak.hu webshopokban.
Fotók: Petőfi Kulturális Ügynökség
