|
|
|
| Előadó: | Zso-zso feat. Ádííí |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ádííí Zso-zso |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ref 2x:
Várj, ne menj el fogd meg a két kezem
Éreztesd velem, hogy én is létezem
A választ sajnos látom a szemedben
A te nevedet soha el nem felejtem
Várj, ne menj el fogd meg a két kezem
Éreztesd velem, hogy én is létezem
A választ sajnos látom a szemedben
A te nevedet soha el nem felejtem
Egyedül vagyok mindenki elhagyott
A szívem még érted valahol ragyog
Bármit teszek felejteni nem tudok
A szívem egy részét szanaszét szaggatod
Teltek a napok lassan az évszakok
Most döbbentem rá nélküled hol vagyok
Fekszem az ágyban és kattog az óra
Emléked elragad emlékszek minden szóra
A kezed megfoghatnám, ha itt lennél velem
Csak rád gondolok a holdat a holdat figyelem
Ref 2x:
Várj, ne menj el fogd meg a két kezem
Éreztesd velem, hogy én is létezem
A választ sajnos látom a szemedben
A te nevedet soha el nem felejtem
Várj, ne menj el fogd meg a két kezem
Éreztesd velem, hogy én is létezem
A választ sajnos látom a szemedben
A te nevedet soha el nem felejtem
Mindent megtettem amit csak kértél
Ennek ellenére madárnak néztél
Megcsaltál engem de szent volt a béke
Mindent elnéztem mert szerettelek téged
Most ebben a dalban elmondom neked
Tudok én már mindent hogy átverted a fejem
Szerelmes voltam percről percre
Nem hittem volna de még is megtette
Eltűnt a nap és eltűnt a hold
Nézem az eget egy csillag se ragyog
Szivárvány színei fekete és a fehér
Meghalt bennem minden remény
Reggel mikor felkel a nap
Nézem az égen szálló madarat
Te is így szálltál gyorsan és sebesen
Érted meg mászom a Mount Everest-et
Ref 2x
Köszönöm a sorsnak hogy utamba ejtett
De most bánatomban keresztrejtvényt fejtek
Minden megoldásban egy kérdés jön ki
Szeretlek mikor fogsz már felém jönni?
Válaszodat tudom 4 betű az egész
Soha nem jön vissza már más fogja a kezét
Mikor együtt voltunk nem érdekelt semmi
Úgy éreztem enyém vagy nem vehet el senki
Ref 4x
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
