|
|
|
| Előadó: | Smile Of Hell |
|---|---|
| Album: | Untitled |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | 3:39 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(yo, yo, yo, yo, yo, yo, Smileis Styleish, eyyo, yo)
Verse 1:
Sínen vagyok, mint József Attila
Az életem még 85-ben el lett kakilva
Néha nézek a világba, mintha tudnám, hogy mi van
De már fikarcnyi sütnivalóm sincs
Hisz minden másnapos reggelem ki van
Eddig befordult zenét csináltam
Most kifordult zenét csinálok
Ha már ez sem tetszik csókoltatom anyátok
Táncolj Budapest parádé szedje be a sok lóvét
Az apró meg anyádé.. vagy a magáé?
Tisztelt állam bácsi
Persze a pénzeseknek kell még nagyobb gázsi
Meg sok-sok gádzsi, emelés és prémium
Minden lóvés kiscsávó körül ugrál sok majom
Nekem nincs bajom én szépen élek
Életveszélyes melót végzek
Mellette zenélek, beszélek, szarok
Eszek, nézek, meg tvzek
Kerülgetem a gyomorfekélyt hogy holnap újra reméljek
Fekete limuzin, napsütés, zenét meg Bora bora
Akinek itthon erre van lóvéja, üljön a faszomra
Refrén: (2x)
Sötétet látok, de egyszer feléred
Ez az élet könyve csak te írtad
Verse 2:
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Be vagyok állva, berágva, koszos munka ruhába
Csak rájátszok, hogy jól vagyok
Közben émelyeg a gyomrom
De ki a fasznak mondhatnám el
Hogy mi is az én gondom
Senkinek, mert még ha segítesz is bárkinek
Hiába húzod ki a szarból
Holnap a barátnődet edzi meg
Ha meg nem így van rá se ránts
Még van több millió lehetőség
Hogy átbasszon másképp
Nem szabad sírni ha fáj
Tűrjed és nyeljed, azért vannak a jó barátok
Hogy feldobják a kedved
Fújja el a szél
A banda mindig ahhoz vonzódik, aki éppen zenél
Több nap mint kórház, az erősebb kutya kefél
Én nem idegeskedem, úgy megkattantam
Hogy meghalt minden idegszálam
Most is így gyógyítom magam a várkocsmában
Megtörtem már párszor hát nincs mit rajtam törni
Hogy mind ezt a 17. szülinapon fogják az orrodra kötni
Nem leszek túsz, akit mindig más húz
A hátam mögött kibeszélősdi mindig mindenki mást kamuz
Mindig mindenki tud mindent, persze csak higyjétek
Én meg hátradőlök, nézem az eget és kérek még egy 4:1-et
Refrén: (2x)
Sötétet látok, de egyszer feléred
Ez az élet könyve csak teírtad
Verse 3:
Néha csak feladnám, tudod egy olyan másnapos reggelen
De nehogy már ne csókolhassa meg mindenki a seggfelem
Mert most is fáj a seggfejem,
Ezért átcsúsztatok még néhány sört a testemen
Alkesz, na és ilyen az életem
Lehetne szebb is akár a nővéremé
Az ő pecójukban biztos nincs ennyi gané
Csak nagy jakuzzi, nagy ágy meg még nagyobb garázs
A ház is pofás, az OTP meg blamázs
Mikor pénz kéne, hát az most nincsen
Szép kis rokonság, szarok rá, az életem a kincsem
Utoljára a remény hal meg, aztán én következem
Még akkor is görcsösen beint majd a két kezem
Minden amit akartam, család, normális élet egyik sincs
De most már szabad vagyok végleg
De most már szabad vagyok végleg ya, ya
Refrén: (4x)
Sötétet látok, de egyszer feléred
Ez az élet könyve csak teírtad
(yo, MH positive, 64 records, Smileish Styleish, yo, Dj Kwikki)
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
