|
|
|
| Előadó: | Smile Of Hell |
|---|---|
| Album: | Untitled |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | 3:39 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(yo, yo, yo, yo, yo, yo, Smileis Styleish, eyyo, yo)
Verse 1:
Sínen vagyok, mint József Attila
Az életem még 85-ben el lett kakilva
Néha nézek a világba, mintha tudnám, hogy mi van
De már fikarcnyi sütnivalóm sincs
Hisz minden másnapos reggelem ki van
Eddig befordult zenét csináltam
Most kifordult zenét csinálok
Ha már ez sem tetszik csókoltatom anyátok
Táncolj Budapest parádé szedje be a sok lóvét
Az apró meg anyádé.. vagy a magáé?
Tisztelt állam bácsi
Persze a pénzeseknek kell még nagyobb gázsi
Meg sok-sok gádzsi, emelés és prémium
Minden lóvés kiscsávó körül ugrál sok majom
Nekem nincs bajom én szépen élek
Életveszélyes melót végzek
Mellette zenélek, beszélek, szarok
Eszek, nézek, meg tvzek
Kerülgetem a gyomorfekélyt hogy holnap újra reméljek
Fekete limuzin, napsütés, zenét meg Bora bora
Akinek itthon erre van lóvéja, üljön a faszomra
Refrén: (2x)
Sötétet látok, de egyszer feléred
Ez az élet könyve csak te írtad
Verse 2:
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Be vagyok állva, berágva, koszos munka ruhába
Csak rájátszok, hogy jól vagyok
Közben émelyeg a gyomrom
De ki a fasznak mondhatnám el
Hogy mi is az én gondom
Senkinek, mert még ha segítesz is bárkinek
Hiába húzod ki a szarból
Holnap a barátnődet edzi meg
Ha meg nem így van rá se ránts
Még van több millió lehetőség
Hogy átbasszon másképp
Nem szabad sírni ha fáj
Tűrjed és nyeljed, azért vannak a jó barátok
Hogy feldobják a kedved
Fújja el a szél
A banda mindig ahhoz vonzódik, aki éppen zenél
Több nap mint kórház, az erősebb kutya kefél
Én nem idegeskedem, úgy megkattantam
Hogy meghalt minden idegszálam
Most is így gyógyítom magam a várkocsmában
Megtörtem már párszor hát nincs mit rajtam törni
Hogy mind ezt a 17. szülinapon fogják az orrodra kötni
Nem leszek túsz, akit mindig más húz
A hátam mögött kibeszélősdi mindig mindenki mást kamuz
Mindig mindenki tud mindent, persze csak higyjétek
Én meg hátradőlök, nézem az eget és kérek még egy 4:1-et
Refrén: (2x)
Sötétet látok, de egyszer feléred
Ez az élet könyve csak teírtad
Verse 3:
Néha csak feladnám, tudod egy olyan másnapos reggelen
De nehogy már ne csókolhassa meg mindenki a seggfelem
Mert most is fáj a seggfejem,
Ezért átcsúsztatok még néhány sört a testemen
Alkesz, na és ilyen az életem
Lehetne szebb is akár a nővéremé
Az ő pecójukban biztos nincs ennyi gané
Csak nagy jakuzzi, nagy ágy meg még nagyobb garázs
A ház is pofás, az OTP meg blamázs
Mikor pénz kéne, hát az most nincsen
Szép kis rokonság, szarok rá, az életem a kincsem
Utoljára a remény hal meg, aztán én következem
Még akkor is görcsösen beint majd a két kezem
Minden amit akartam, család, normális élet egyik sincs
De most már szabad vagyok végleg
De most már szabad vagyok végleg ya, ya
Refrén: (4x)
Sötétet látok, de egyszer feléred
Ez az élet könyve csak teírtad
(yo, MH positive, 64 records, Smileish Styleish, yo, Dj Kwikki)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
