|
|
|
Sápadtan a szürkületben eltévedve
Néhány csepp vérrel kiállok az erkélyedre.
Lefelé nézve csak a múltat látom,
A régi rossz emlékeket ma már simán megrágom.
Az elhervadt virágom újra a kezemben tartom,
És amit egykor tettem, nem kell eltakarnom.
Alattomos gyarlóságom beleröhög a szemedbe,
1-2 vallomásom után a pofádat szeged le.
Eszedbe jutnak majd a véres nyelű kések,
Miket akkor szúrsz a hátamba, mikor előre nézek.
Csodálod kezed munkáját, én közben szenvedek,
Ez még nekem is fáj, pedig sosem voltam szentgyerek...
Pedig sosem voltam szentgyerek...
Minden, ami rossz... az most lopózik mellém,
Átlövöd a szívem...Nem kell a golyóálló mellény.
Rohadó lelkem sikít... Neked köszönöm...
Te vagy a vétkes... Átlöktél a küszöbön.
Nem a jéghideg a zsánerem...megfagyok a vérben,
Lelkem sötétben alszik, csak a testem van ébren.
Menedék nincs, itt a szabadság a lételem,
Boldogságra váltok, a rosszat majd meglékelem.
Ha beköszönt a ragyogás, a fény téged elpusztít,
Semmis létezésed engem a mosolyra buzdít.
Bár kétséges a helyzet; minden kilátástalan,
Érzésemen taposol, így a boldogságom tárgytalan.
A megváltás még hátra van, folytatom a haldoklást,
A kaszák összezörrenésén kívül nem hallok mást.
Félelmetes zaj, mi a torkomat átvágja,
Leszek önmagamnak..védtelen árvája...
Védtelen árvája...
Minden, ami rossz... az most lopózik mellém,
Átlövöd a szívem...Nem kell a golyóálló mellény.
Rohadó lelkem sikít... Neked köszönöm...
Te vagy a vétkes... Átlöktél a küszöbön.
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
