|
|
|
Refrén: (2x)
Ránk szakadt a pirkadat,
mint egy pillanat
A film alatt, ha mind mozizunk
míg az idő elhalad és balladát farag
(a fejedben megmarad)
Filo:
Öregebb a halász, mint a tenger, mi mélybe húz
Mint a kender, a szesz haver ez élve nyúz
Megszereted az életed de félre kúrsz
Itt a pakliban ember, hogy egyszer félrenyúlsz hey,
Ez az igazságot csúfolja, az idő pereg
Az emberek házakba zsúfolva
Ki a határait, más a padlót súrolja
Próbálkozok nap mint nap, de nem kell másik rúzsfoltja
Kell még telnie x időnek
Akkor szar igazán ha a haverok kidőlnek
Olyankor cigizek a teraszon
És magam lebaszom, hogy hülye vagyok
Inkább elflashelek a tavaszon
Csak nézni ahogy szállnak a madarak
Az a laza mikor fejben hallgatom a szavakat
A szarokat, hegeket szakítanak
Én lehunyom a szememet, mert elvakítanak
Refrén: (2x)
Ránk szakadt a pirkadat,
mint egy pillanat
A film alatt, ha mind mozizunk
míg az idő elhalad és balladát farag
(a fejedben megmarad)
FMaN:
Szabályok, hogy gyógyszereket amiket ránk erőltetett
Ez a szar élet meztelenre vetkőztetett
Előtte, hogy megadjam a tiszta önmagamat
Látom a madarakat, ahogy tollakat hullajtanak
A kondások beteg disznókat hajtanak
Rajta vagy a listán, a pásztor visszaszámol
A céljaidban is a nő az aki gátol
Ha nem csak is te és a döntéseid
Majd ha pitymálig visszhangoznak a tegnapi pörgéseid
Amik Igazából Főleg Semmit nem jelentenek
A lényeg ennyi
Refrén: (2x)
Ránk szakadt a pirkadat,
mint egy pillanat
A film alatt, ha mind mozizunk
míg az idő elhalad és balladát farag
(a fejedben megmarad)
Smile of Hell:
Ha ránk szakad a pirkadat, mi eltűnünk egy füst alatt
Előttünk az új nap, utánunk meg kuss marad
Igazából Főleg Semmi, ez itt IFS
Az üzenet nektek ennyi, ez repp lemez
Magunkat hajszolva, sok volt a túlóra
Most meg a színpadon húzóra, juice-olva
Mívelek a rímeken, felívelek a team velem
Felhívom a figyelmet, hogy Aztech a beateken
Azt hitted hirtelen, de a név mára történelem
A semmiből jöttünk és előttünk a végtelen
A csapat féktelen, ez lesz majd meglátod
Ha ránk szakad a pirkadat, készítsd a kevlárod
Refrén: (4x)
Ránk szakadt a pirkadat,
mint egy pillanat
A film alatt, ha mind mozizunk
míg az idő elhalad és balladát farag
(a fejedben megmarad)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
