|
|
|
| Előadó: | bEne |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megint itt vagyok már fél éve nem bírok magammal,
Újra itt vagyok ugyan azzal a régi színdarabbal,
Fel lettem zaklatva ő is jól tudja hogy miért,
Kis dolog miatt is, igen ennyiért.
Régen más voltam és kiálltam mindenkiért,
Mára már jobban hajtok a semmiért,
Tőlem valamit, hogy ki kért, engem nem érdekelt,
Nem voltam önző, mert mit másnak kell én értem el,
Mára összetörtem, igen nehezen viselem,
Tudom remélem, hogy ő még onnan int nekem,
Ha meg mégsem, azt én el nem hiszem,
Mert nem hinném, hogy ennyire én őt félre ismertem,
Régen tiszteltem, ma is tisztelem,
Pedig nem értem, hisz ő cseszett ki velem,
Még talán mindig ez a szerelem?
Mindenki nagyra tartja, de ettől én csak szenvedek,
Mást minek keressek? Azért, hogy feledjek?
Mert idővel amik szépek úgy is elvesznek,
Ekkor bezzeg mit mondanak, hogy mit tegyek?
Felejtsem el és emelt fővel elmenjek...
Kurva anyátok, hogy mit ki nem találtok,
Én voltam csak ott, mikor kibaszott a családod,
Amikor, a helyemben voltál
Te sem cselekedtél pedig mindent kimondtál.
(Ref. tom):
Emlékezz arra amit együtt megtettünk,
Emlékezz mit már elfeledtünk,
Álom volt vagy ez volt a valóság?
Most már látom, ez az egész egy csalódás.
Újjá kelek reggel, könnyek tisztítják lelkemet,
Lemossák szemeim, már amit le lehet
De van amit nem lehet, egy kicsit homályos
Még nem látok tisztán, van még mi sóvárog
Bennem, mert tudom mit tettem
Emlékszem a múltra amit érzek a jelenben,
Tennem kéne de ugyan mit tehetnék,
Bármit nézek nem más csak egy szürkeség,
Viszont fél éve, mikor nézek egy képet,
Akkor van az, hogy valami pozitívat érzek,
Emlékek, amik igazán szépek,
Ez a kép meg az elmúlt szép éltet,
Érted, csak is te érted,
Érzem azt, hogy a haláltól félek,
Amúgy nem érdekelne, leülnék vele sakkozni,
Hogy egyszer valaki játszon már az ő életével,
Érted, ezt más nem csak te érted,
Te ismersz annyira, hogy tudd mik a rejtélyek
A soraim között, ami bele költözött,
Ami fél éve huszonynolcadikán felköszönt,
Jesszusom az utóbbi fél évben
Mennyit balhéztunk hiába, kérem,
Pedig szerettél, kitartottál végig mellettem,
Nem értem, de el kell, hogy higyjem.
(Ref. tom):
Emlékezz arra amit együtt megtettünk,
Emlékezz mit már elfeledtünk,
Álom volt vagy ez volt a valóság?
Most már látom, ez az egész egy csalódás.
Köszönöm neked, hisz teljesült egy álmom,
Miről nem hittem volna, hogy megcsinálom,
Kettőnk közt mekkora akadály volt a távolság,
De bevállaltuk, akartuk, legyőztük, tátott száj,
Több száz kilométer mégis arcod érintettem
Kézzel, a boldogságtól a széllel
Szálltam feléd, de egyszer felébredtem:
"Ezt most álmodtam vagy tényleg megélhettem?"
Gyere kövess egy másik dimenzióba,
Oda, ahol nem ketyeg, nem telik az óra,
Egymásé lehetnénk, közel egymáshoz,
Távol a gondoktól meg az egyháztól,
Istentől, vajon, mi jön innentől?
Mondd el nekem, hogy mit érzel itt bentről,
A nap keleten kel fel, te is keletre...
Rajtad keresztül jut a sugár a szemembe,
Nincs minden rendben, bennem nincs vége,
Kit szerettél meg bennem régen?
A szó kinek szólt, minek, ha mégsem?
Tényleg úgy volt vagy én értettem félre?
Térdre kényszerít az álmom,
Elveszett, de remélem megtalálom
Újra veled, mint régen kéz a kézben,
Mit látsz az egészben?
Fontosabb az egésznél a rész az egészben,
Ha nincsenek cseppek pocsolya se lesz ez évben,
Két énem; mindent, mit a szívemmel érzek
A testemmel mégsem,
Anno mondtad, hogy szeretsz a szemembe,
Melyik énemet zárnád a szívedbe?
Lelkemnek szólna vagy a testemnek;
A költőnek vagy az embernek?
(Ref. tom):
Emlékezz arra amit együtt megtettünk,
Emlékezz mit már elfeledtünk,
Álom volt vagy ez volt a valóság?
Most már látom, ez az egész egy csalódás.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
