|
|
|
|
|
| Előadó: | bEne |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megint itt vagyok már fél éve nem bírok magammal,
Újra itt vagyok ugyan azzal a régi színdarabbal,
Fel lettem zaklatva ő is jól tudja hogy miért,
Kis dolog miatt is, igen ennyiért.
Régen más voltam és kiálltam mindenkiért,
Mára már jobban hajtok a semmiért,
Tőlem valamit, hogy ki kért, engem nem érdekelt,
Nem voltam önző, mert mit másnak kell én értem el,
Mára összetörtem, igen nehezen viselem,
Tudom remélem, hogy ő még onnan int nekem,
Ha meg mégsem, azt én el nem hiszem,
Mert nem hinném, hogy ennyire én őt félre ismertem,
Régen tiszteltem, ma is tisztelem,
Pedig nem értem, hisz ő cseszett ki velem,
Még talán mindig ez a szerelem?
Mindenki nagyra tartja, de ettől én csak szenvedek,
Mást minek keressek? Azért, hogy feledjek?
Mert idővel amik szépek úgy is elvesznek,
Ekkor bezzeg mit mondanak, hogy mit tegyek?
Felejtsem el és emelt fővel elmenjek...
Kurva anyátok, hogy mit ki nem találtok,
Én voltam csak ott, mikor kibaszott a családod,
Amikor, a helyemben voltál
Te sem cselekedtél pedig mindent kimondtál.
(Ref. tom):
Emlékezz arra amit együtt megtettünk,
Emlékezz mit már elfeledtünk,
Álom volt vagy ez volt a valóság?
Most már látom, ez az egész egy csalódás.
Újjá kelek reggel, könnyek tisztítják lelkemet,
Lemossák szemeim, már amit le lehet
De van amit nem lehet, egy kicsit homályos
Még nem látok tisztán, van még mi sóvárog
Bennem, mert tudom mit tettem
Emlékszem a múltra amit érzek a jelenben,
Tennem kéne de ugyan mit tehetnék,
Bármit nézek nem más csak egy szürkeség,
Viszont fél éve, mikor nézek egy képet,
Akkor van az, hogy valami pozitívat érzek,
Emlékek, amik igazán szépek,
Ez a kép meg az elmúlt szép éltet,
Érted, csak is te érted,
Érzem azt, hogy a haláltól félek,
Amúgy nem érdekelne, leülnék vele sakkozni,
Hogy egyszer valaki játszon már az ő életével,
Érted, ezt más nem csak te érted,
Te ismersz annyira, hogy tudd mik a rejtélyek
A soraim között, ami bele költözött,
Ami fél éve huszonynolcadikán felköszönt,
Jesszusom az utóbbi fél évben
Mennyit balhéztunk hiába, kérem,
Pedig szerettél, kitartottál végig mellettem,
Nem értem, de el kell, hogy higyjem.
(Ref. tom):
Emlékezz arra amit együtt megtettünk,
Emlékezz mit már elfeledtünk,
Álom volt vagy ez volt a valóság?
Most már látom, ez az egész egy csalódás.
Köszönöm neked, hisz teljesült egy álmom,
Miről nem hittem volna, hogy megcsinálom,
Kettőnk közt mekkora akadály volt a távolság,
De bevállaltuk, akartuk, legyőztük, tátott száj,
Több száz kilométer mégis arcod érintettem
Kézzel, a boldogságtól a széllel
Szálltam feléd, de egyszer felébredtem:
"Ezt most álmodtam vagy tényleg megélhettem?"
Gyere kövess egy másik dimenzióba,
Oda, ahol nem ketyeg, nem telik az óra,
Egymásé lehetnénk, közel egymáshoz,
Távol a gondoktól meg az egyháztól,
Istentől, vajon, mi jön innentől?
Mondd el nekem, hogy mit érzel itt bentről,
A nap keleten kel fel, te is keletre...
Rajtad keresztül jut a sugár a szemembe,
Nincs minden rendben, bennem nincs vége,
Kit szerettél meg bennem régen?
A szó kinek szólt, minek, ha mégsem?
Tényleg úgy volt vagy én értettem félre?
Térdre kényszerít az álmom,
Elveszett, de remélem megtalálom
Újra veled, mint régen kéz a kézben,
Mit látsz az egészben?
Fontosabb az egésznél a rész az egészben,
Ha nincsenek cseppek pocsolya se lesz ez évben,
Két énem; mindent, mit a szívemmel érzek
A testemmel mégsem,
Anno mondtad, hogy szeretsz a szemembe,
Melyik énemet zárnád a szívedbe?
Lelkemnek szólna vagy a testemnek;
A költőnek vagy az embernek?
(Ref. tom):
Emlékezz arra amit együtt megtettünk,
Emlékezz mit már elfeledtünk,
Álom volt vagy ez volt a valóság?
Most már látom, ez az egész egy csalódás.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
