|
|
|
| Előadó: | Vozal |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
nekem a józsi barát nem kell a joshi barat
ha probléma van felhívom na mi a helyzet Donát?
este pár sör meccs meg cibáljuk a zászlót
a végén úgyis Edit néni adja meg a zárszót
másnap suli munka mindenki kába
de tudjuk este hétkor a fekete macskába(n)
beindul a gépezet emeld fel a két kezed
bicskás szabolcs megye óriási tisztelet
tüzes életfelfogás tiszta kamcsatka
enyhén ittasan ordítjuk hogy tankcsapda
mert a hiphop mellett nagyon szeretem a rockot
sajnos országunk zenéje erősen megromlott
de szerencsére vannak jónéhányan
akik tesznek hogy a hangfal ne csak hányjon
ezekkel a srácokkal a repben teret biztosítunk
a félszakma a spanom a másik felével meg biztos ittunk
nekem vannak barátaim
nem kell a tiéd
nekem van barántőm
nem kell a tiéd
nekünk van közös kocsmánk
nem kell a tiéd
nekem van saját életem
hát nem kell a tiéd
na nézd meg már ki vagyok? a VozalSanyi
aki erről is annyi meg arról is annyi
nincs baja senkivel nem haragszik rád
de ha összetöröd a szívét összetöri a szád
vágyakozik sokszor jobb országról
ami értéket képvisel és szart nem sztárol
ahol szerelem család meg az ész a fontos
a kicsi lány egy péniszt nem a pénzért fogdos
tiéd a fasztól hányt nem élvezném a látványt
én elmondhatom tiszta szívből szeretek 1 lányt
ez nem halvány szikra vagy karikatúra
erősödik egyre ahogy telik az óra
cimborákkal a tóra nincs leállás 5 óra!
aludni is kellene akkor álljunk meg 1 szóra
hol az ágy? minden érzés oly lágy
mikor feltámad bennem egy halovány vágy
lehet hogy ahhoz le kell teljen pár év
de él úgy te is hogy ne kelljen másé
minden reggel kávé tejjel két cukorral
előbb utóbb úgyis rábasz aki két úton van
a tiltott gyümölcs édesebb de kajak mérgezett
mi legyen azzal aki ennyi ésszel érkezett?
nem tud mit tenni ilyen a boém város
az élet vicckönyvében ő a poén gyáros
csak nézi ahogy tönkre megy az ó ország
de bennem feléledt és erősebb az oroszlán
forró a láng mert nekem van sajátom
amit ne próbálj meg elvenni én azt ajánlom
nekem van barátom van barátnőm van életem
meg kocsma is ahol sörözök minden pénteken
lehet hogy ahhoz le kell teljen pár év
de élj úgy te is hogy ne kelljen másé
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
