SMF:
Derűs időben a halálhoz tartva,
Bácsikám a vigyort a pofámra varrta.
Egy általa elhullot kígyó tetemét
hozta oda, és éreztük a pokol melegét.
Öcsém rémülten tekintett felém,
Ketten átkozódtunk a kínok tengerén.
Elmerültünk benne, majd fellélegeztünk,
Később ijedten a part felé eveztünk.
Hatalmas szörnyeteg akarta vérünk
még mielőtt a szárazföldre érünk.
Hirtelen félelem lett úrrá rajtam,
Üvöltést szorított vissza ajkam.
Mindenki eltűnt a szürke ködben,
A víztükrében magam szembe köptem.
Rokonaim mögöttem álltak nevetve,
Rájuk néztem a fájdalmat levetve...
Alessza:
Éjjeli sikoly ébreszt, de hang nem jön torkomon.
Érzem szorítását, pedig csak álmodom.
Olyan mint a méreg, és azt hiszed, ez valóság,
Pedig csak a tudat alatt keltett hazugság.
SMF:
Akkor jön végzet, amikor nem várod,
Nappal az élet gyötör, este a rémálmod.
A vérszomjas állatt hullámokat szelve
Védtelen húst keresve nézett szerte.
Egy fekete holló volt végül áldozat,
Éreztem, hogy közeleg a kárhozat.
Néma temető a kihalt sötétben,
Niytva a szemem, mégsem vagyok ébren.
A rettegés látomásokat hozott,
A tudatom a retinámmal vitatkozott.
Hideg arcomat ellepte a verejték,
A valóságot az álmaim perelték.
Minden eseményt hazugságnak véltem,
Mindent láttam, mielőtt magamhoz tértem...
Alessza:
Éjjeli sikoly ébreszt, de hang nem jön torkomon.
Érzem szorítását, pedig csak álmodom.
Olyan mint a méreg, és azt hiszed, ez valóság,
Pedig csak a tudat alatt keltett hazugság.
SMF:
A semmi gyermeke a vesztébe rohant,
Azonnal meghalt, pedig meg se fogant.
Egy vakmerő bátorság az elméjét tépte,
Így száguldott a végtelen mélybe.
Öcsém is megpróbálta, de hiába,
Nála is fellépett az egyensúly hiánya.
Zuhanás közben kisdeddé változott...
Minden rémálmom legyen átkozott!
Alessza:
Éjjeli sikoly ébreszt, de hang nem jön torkomon.
Érzem szorítását, pedig csak álmodom.
Olyan mint a méreg, és azt hiszed, ez valóság,
Pedig csak a tudat alatt keltett hazugság.
Éjjeli sikoly ébreszt, de hang nem jön torkomon.
Érzem szorítását, pedig csak álmodom.
Olyan mint a méreg, és azt hiszed, ez valóság,
Pedig csak a tudat alatt keltett hazugság.
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton