|
|
|
Eltört a szikla,
eltört a mécses,
eldőlt a sorsom,
akár egy krémes.
Évek óta ugyanazt mondom,
évek óta ugyanazt gondolom.
Eltört a szikla,
most hova üljek?
Eltört a mécses,
minek örüljek?
Fogom a fejem, és szaladok körbe,
jeget viszek az egyenlítőre.
Veszem a holmim és odébbállok,
Ugyanaz utca, ugyanaz város,
Ugyanaz ország, ugyanaz ember,
ugyanaz kétség, ugyanaz a tengely.
Kicsi az öltöny, kicsi a zubbony,
kicsi a bőröm, de nagy a puttony,
benne Sándor, József, Benedek
légkondis autón hoz meleget.
Csengetek egyet, csengetek hármat,
a hegyetetőről lehúznak vágyak,
a folyópartról a palotába,
a palotából a kicsi szobába,
a kisszobából a kolostorba,
tegez az Isten, ugyanazt mondja,
felseprem egyszer, felseprem százszor,
a falevélnek mondom, hogy táncolj.
Valamit mondok, valamit gondolok,
Pörget egy mantra, pörget egy mandala.
Pörög a buli,
pörög a szanszára,
pörög a bakelit,
pörög a láma,
pörög az üveg a Föld közepében,
kire mutat, az szédül éppen.
Forog a víz az uszodában,
forog a levegő az irodában,
forog a csirke, pörög a nyárson,
lassítanék a sok forgáson.
Alvajárók munkába értek,
alva ivók kocsmában néztek,
monitor előtt az alva nézők.
Minden háztartásba egy élőt!
Alva vágyók a plázajárók,
alva félők a moziban élők,
jár a szátok, alva beszélők,
minden háztartásba egy élőt!
Nem kell kávé,
nem kell kóla,
ébren vagyok elég rég óta!
Attól még, hogy van szívverésed,
nem biztos, hogy élsz, csak úgy érzed!
Majd ha a tudatod úgy kitágul,
hogy belefér a kerek erdő fástul,
felébredve azt veszed észre,
fontos kis kosz vagy a nagy ebészbe'!
Valamit mondok...
