|
|
|
refr.[x2]
Ez itt 11 én 10szer feladtam,
11 van fagy lent a Tisza alattam,
magamban bízok, nem az Istenemben,
mert nincs velem, de akkor se ismerem be
Smile of Hell:
Engem a napfény szült ide, de a beton nevelt fel,
ápolt, s eltakart, betonkezekkel,
ezért járok én is, nyitott szemekkel,
és hogy mi van a dolgok mögött, azt te fedezd fel,
megráznak a nappalok, bár én mindig többet adhatok,
de mért éljek én normálisan, ha közben meg is halhatok,
tovább nem alhatok, lassan csörög az órám,
majd én sütöm a lelketeket, lent a pokol konyhán,
lepaktálok az ördöggel, az életben is megtettem,
én csak magamban bízok, ti meg higgyetek csak Istenben,
én vagyok a só, benn most a friss sebben,
ha majd ébredek beismerem, azt, hogy mit tettem
refr.[x2]
Ez itt 11 én 10szer feladtam,
11 van fagy lent a Tisza alattam,
magamban bízok, nem az Istenemben,
mert nincs velem, de akkor se ismerem be
Filo:
Hogyha létezel ott fent haver, mond el mért nem szívlelem,
hogy az brother már idelent, ki arra hív hogy szívd velem el,
a déli színteren, ázott beton színtelen,
levelek elhullanak, áttaposnak a szívemen,
tűsarokkal, szarrá száradok a napon,
amit neked oda raktam kétlem, hogy majd vissza kapom,
visszarakom én a májkom, aki hall annak a tortán,
hal helyett a habbal, majd a szar akad a torkán,
hogyha hallod amit mondok, akkor intézd el, hogy jó legyek,
ott végzem majd én is mint az intézetes trógerek,
jéghideg októberek, a bőrt szúrják a bordák,
megpecsételt jövőt lányok szívük alatt hordják
refr.[x2]
Ez itt 11 én 10szer feladtam,
11 van fagy lent a Tisza alattam,
magamban bízok, nem az Istenemben,
mert nincs velem, de akkor se ismerem be
FMaN + SOH:
Nézz a tükörbe és mondj igazat,
igaz azt kimondani, ami rossz az a klassz,
zaklathatsz, egy szemét önmagadat,
agyadat hagyjad tovább a takaród alatt
FMaN:
Alantas, alattomos nyomok kopott, szokott szokol zaja hangban,
ne említsetek egy kalapban,
a többi cetlivel, nem társulok akárkivel,
mert a legtöbb felfogástól a véres hideg kiver,
Tibivel csak akkor társalogj, ha bírod a varázslatot,
amit a teremtő, a levelek alá rakott,
rád hatott, igen? vagy Igazából Főleg Semmi,
tudom a mondanivalómon van mit kivetni
refr.[x2]
Ez itt 11 én 10szer feladtam,
11 van fagy lent a Tisza alattam,
magamban bízok, nem az Istenemben,
mert nincs velem, de akkor se ismerem be
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
