|
|
|
refr.[x2]
Ez itt 11 én 10szer feladtam,
11 van fagy lent a Tisza alattam,
magamban bízok, nem az Istenemben,
mert nincs velem, de akkor se ismerem be
Smile of Hell:
Engem a napfény szült ide, de a beton nevelt fel,
ápolt, s eltakart, betonkezekkel,
ezért járok én is, nyitott szemekkel,
és hogy mi van a dolgok mögött, azt te fedezd fel,
megráznak a nappalok, bár én mindig többet adhatok,
de mért éljek én normálisan, ha közben meg is halhatok,
tovább nem alhatok, lassan csörög az órám,
majd én sütöm a lelketeket, lent a pokol konyhán,
lepaktálok az ördöggel, az életben is megtettem,
én csak magamban bízok, ti meg higgyetek csak Istenben,
én vagyok a só, benn most a friss sebben,
ha majd ébredek beismerem, azt, hogy mit tettem
refr.[x2]
Ez itt 11 én 10szer feladtam,
11 van fagy lent a Tisza alattam,
magamban bízok, nem az Istenemben,
mert nincs velem, de akkor se ismerem be
Filo:
Hogyha létezel ott fent haver, mond el mért nem szívlelem,
hogy az brother már idelent, ki arra hív hogy szívd velem el,
a déli színteren, ázott beton színtelen,
levelek elhullanak, áttaposnak a szívemen,
tűsarokkal, szarrá száradok a napon,
amit neked oda raktam kétlem, hogy majd vissza kapom,
visszarakom én a májkom, aki hall annak a tortán,
hal helyett a habbal, majd a szar akad a torkán,
hogyha hallod amit mondok, akkor intézd el, hogy jó legyek,
ott végzem majd én is mint az intézetes trógerek,
jéghideg októberek, a bőrt szúrják a bordák,
megpecsételt jövőt lányok szívük alatt hordják
refr.[x2]
Ez itt 11 én 10szer feladtam,
11 van fagy lent a Tisza alattam,
magamban bízok, nem az Istenemben,
mert nincs velem, de akkor se ismerem be
FMaN + SOH:
Nézz a tükörbe és mondj igazat,
igaz azt kimondani, ami rossz az a klassz,
zaklathatsz, egy szemét önmagadat,
agyadat hagyjad tovább a takaród alatt
FMaN:
Alantas, alattomos nyomok kopott, szokott szokol zaja hangban,
ne említsetek egy kalapban,
a többi cetlivel, nem társulok akárkivel,
mert a legtöbb felfogástól a véres hideg kiver,
Tibivel csak akkor társalogj, ha bírod a varázslatot,
amit a teremtő, a levelek alá rakott,
rád hatott, igen? vagy Igazából Főleg Semmi,
tudom a mondanivalómon van mit kivetni
refr.[x2]
Ez itt 11 én 10szer feladtam,
11 van fagy lent a Tisza alattam,
magamban bízok, nem az Istenemben,
mert nincs velem, de akkor se ismerem be
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
