


| Előadó: | Kormorán |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szűts István Koltay Gergely |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Nem voltál soha velem,
mégis mellettem álltál.
Féltem azt a csókot, amit titkon adtál.
Emlék az a pillanat, mikor lehetett volna minden,
de kinevetted a szót, eldobtad a kincset.
Előttem egy kép, mit nekem adtál,
mely mutatja az árnyakat, mennyit hibáztál.
Valahová messze nézel, ahol eltűnik a nap,
ahol hiába keresem a gyógyító sugarad.
Nézed a semmit, ami hús-vér gyönyör,
ami a lét,
Megőrzöm emlékként,
hogy lehetett volna egész.
Nem voltál soha velem,
mégis mellettem álltál.
Féltem azt a csókot, amit titkon adtál.
Jó itthon a sötétben, csendben ülni.
de lelkünk lezárt ládájában, elveszik az élet.
Bor is kerül elő, néhány korty bánat,
mely rátenyerel a lelkemre,és bebújik velem az ágyba.
Azt a keveset, mit kaphattál vaspántok vigyázzák,
de a tengerek mélyéről ,egyszer kihalásszák.
Kérdik majd a túlélők, mi volt ide bezárva?
Nem tudod Te sem, én sem, az egész csupán látszat.
Nem voltál soha velem,
mégis mellettem álltál.
Féltem azt a csókot, amit titkon adtál.
A bátorságra egyedül, csak hited vigyázhat,
de szakadt ruhában is ragyoghat király lánya.
Lehet csak egy pillanat volt, mely megszülte a vágyat,
Mikor szemedbe nézek, mezítelenül láttlak.
A homokba írtam bután, a legtöbb versemet,
Elmosta a tenger, elveszett mindenem.
A homokba rajzoltam elképzelt testedet,
de amit nem vehet el a tenger, az a tekinteted.
Nem voltál soha velem,
mégis mellettem álltál apám temetésén,
mely csókot titkon adtál..
Jönnek zord idők, meg leszünk feszítve,
tavaszok jönnek, nyarak.
S jön a fáradt ősz, elrepül minden,
de a szívek válaszait nem mossa el a tenger.
Ülünk majd kopott csónakunkban, csendesen evezve,
Mekkora volt a vihar, emlékezünk nevetve.
Lesz egy csendes téli este, mikor könnycsepp indul arcodon,
Minden kérdésre, mit nem tettél fel, ez lesz a válaszom.


Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha