|
|
|
FMaN:
Partot ért itt egy új világ,
vizes homokban ég, nem tudja mit lát
de nem tudja még, azt, hogy hova tér
Smile of Hell:
Ez itt éget mint a láva, míg te elmerengsz a mába,
a jövődet mások írják, te meg kapkodhatsz utána,
szélesre tárva, az élet palettája,
míg te önmagadnak hazudsz addig leomlik a bástya,
szétesik a kártyavár, halott ez a föld,
rég lehullott a csillag ami valaha tündökölt,
rég kiégett a tűz, ami belőled és belőlem,
itt az élet újabb mérge, hogy a vénámba belőjjem,
szeretők és maródás, szerelem és csalódás,
lerágott körmök, kábulat és halódás,
nem én választottam ezt az életet magamnak,
de így üzenek azoknak, kik utánam maradnak
Refr[x2].
Ha ez az élet én kérek még egy kört,
én vagyok a csillag mi fenn tündökölt,
világítom utad, az utca porát,
mindig csak előre a változásért tovább
FMaN:
Az, élet nem habos torta, figyelj az utolsó szóra,
a sorrendre, és, hogy mit írnak az árusorra,
drogok, fegyverek, szex ,na most mi lesz,
nem mindegy a végén, hogy ki veszi,
ki vette ki a részét, tartsd szem előtt a mércét,
mert a valóságban lelőnek akár egy récét,
barátok nem léteznek, csak céltársak,
akiket összetart az ügy amiért előre vágnak,
a mának már értelme nincsen, majd csak holnap,
amikor a tetteid már befolyásolni fognak (YOOOO)
Refr[x2].
Ha ez az élet én kérek még egy kört,
én vagyok a csillag mi fenn tündökölt,
világítom utad, az utca porát,
mindig csak előre a változásért tovább
Filo:
A képen nekik dekor vagy, úgy szívom néha behorpad
a homlokom, a gondokon gondolkodom a szefóm nagy,
hallod te hogy vagy? huszonhárom beforrt agy,
mert hallgatod a más szarát, de leszarják, hogy te hogy vagy
aah, én ezt választottam szerepül,
hogy beleőszülünk a világba, hogyha majd beleszül,
középszinten, kábítószerelemül,
beszél az életem, egy kád vízbe belemerül,
aah, néha kimaradnak nappalok,
mert dobó kockáztatok, minden mert fasz vagyok,
borított asztalok meg kényelmetlen székek,
én itt klassz vagyok, ti gazdagok meg szépek
Refr[x4].
Ha ez az élet én kérek még egy kört,
én vagyok a csillag mi fenn tündökölt,
világítom utad, az utca porát,
mindig csak előre a változásért tovább
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
