|
|
|
FMaN:
Partot ért itt egy új világ,
vizes homokban ég, nem tudja mit lát
de nem tudja még, azt, hogy hova tér
Smile of Hell:
Ez itt éget mint a láva, míg te elmerengsz a mába,
a jövődet mások írják, te meg kapkodhatsz utána,
szélesre tárva, az élet palettája,
míg te önmagadnak hazudsz addig leomlik a bástya,
szétesik a kártyavár, halott ez a föld,
rég lehullott a csillag ami valaha tündökölt,
rég kiégett a tűz, ami belőled és belőlem,
itt az élet újabb mérge, hogy a vénámba belőjjem,
szeretők és maródás, szerelem és csalódás,
lerágott körmök, kábulat és halódás,
nem én választottam ezt az életet magamnak,
de így üzenek azoknak, kik utánam maradnak
Refr[x2].
Ha ez az élet én kérek még egy kört,
én vagyok a csillag mi fenn tündökölt,
világítom utad, az utca porát,
mindig csak előre a változásért tovább
FMaN:
Az, élet nem habos torta, figyelj az utolsó szóra,
a sorrendre, és, hogy mit írnak az árusorra,
drogok, fegyverek, szex ,na most mi lesz,
nem mindegy a végén, hogy ki veszi,
ki vette ki a részét, tartsd szem előtt a mércét,
mert a valóságban lelőnek akár egy récét,
barátok nem léteznek, csak céltársak,
akiket összetart az ügy amiért előre vágnak,
a mának már értelme nincsen, majd csak holnap,
amikor a tetteid már befolyásolni fognak (YOOOO)
Refr[x2].
Ha ez az élet én kérek még egy kört,
én vagyok a csillag mi fenn tündökölt,
világítom utad, az utca porát,
mindig csak előre a változásért tovább
Filo:
A képen nekik dekor vagy, úgy szívom néha behorpad
a homlokom, a gondokon gondolkodom a szefóm nagy,
hallod te hogy vagy? huszonhárom beforrt agy,
mert hallgatod a más szarát, de leszarják, hogy te hogy vagy
aah, én ezt választottam szerepül,
hogy beleőszülünk a világba, hogyha majd beleszül,
középszinten, kábítószerelemül,
beszél az életem, egy kád vízbe belemerül,
aah, néha kimaradnak nappalok,
mert dobó kockáztatok, minden mert fasz vagyok,
borított asztalok meg kényelmetlen székek,
én itt klassz vagyok, ti gazdagok meg szépek
Refr[x4].
Ha ez az élet én kérek még egy kört,
én vagyok a csillag mi fenn tündökölt,
világítom utad, az utca porát,
mindig csak előre a változásért tovább
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
