|
|
|
Smile of Hell:
Most egy új nap virrad, tedd fel a kezedet,
én meg evezek, nem terelek, hogy ha az ütemeket keresed,
elég a szarból, a fasszopóknak giotin,
boldogságom alkohol, a mérgem meg nikotin,
tuningom a koffein, benne van a véremben,
itt érzem a boogiet, benne most a térdemben,
nem vagyok még rendben, kavargok a mételyben,
élek a kételyben, minden egyes méterben,
benne vagyok a rétegben, a szubkulturál éterben,
fedezd fel a sávjaim, az összes méretben
ez itt az én trendem stresszből áll az étrendem,
az ázott lelkem cafatjait a füledben meg szétkentem,
Refr.
Neked egy harapás, nekem egy élet,
Itt nem számít a véred csak a holnapot éld meg,
Neked egy harapás, nekem egy élet,
Itt nem számít a véred csak a holnapot éld meg,
Nekem egy harapás, nekem egy élet,
Itt nem számít a véred csak a holnapot éld meg,
Nekem egy harapás, nekem egy élet,
Itt nem számít a véred csak a holnapot éld meg,
FMaN:
Idegek fűznek össze vissza tiszta hogy a vérét issza
minden gizda, a másiknak, de úgyis hinta palinta,
ez a játék ezt, az élet tanítja,
becsíp a valóság, mint orrban a kalinka,
kajak ritka firka ami elétek lett írva,
sok nem bírja ezt a gondolkodást és inkább a sírba
taszítva, kergetem pedig csak tekergetem,
a kockákat az életemben vért vesztve keresem,
Refr.
Neked egy harapás, nekem egy élet,
Itt nem számít a véred csak a holnapot éld meg,
Neked egy harapás, nekem egy élet,
Itt nem számít a véred csak a holnapot éld meg,
Nekem egy harapás, nekem egy élet,
Itt nem számít a véred csak a holnapot éld meg,
Nekem egy harapás, nekem egy élet,
Itt nem számít a véred csak a holnapot éld meg,
Filo:
Satuba szórítom az agyam csak az fura
hogy gyülölnek a tömbben ha bömböl a zafura,
Hiro Nakamura, én író magamura,
a többi bonusszal meg bambul a kamura,
Dögöljenek azok meg kik hagyják,
hogy huljanak a haverok el úgy, mint a hangyák
adj rá, ragassz a májkodra T betűt mozizzál,
más ezen hét évet ül inkább korizzál,
utcai giotin, fejemben szól halkan,
ott van minden falban, a padokon, a parkban
Nem hagy ott a szarban, nekem ez az élet,
itt nem számít a véred csak a holnapot éld meg
Refr.
Neked egy harapás, nekem egy élet,
Itt nem számít a véred csak a holnapot éld meg,
Neked egy harapás, nekem egy élet,
Itt nem számít a véred csak a holnapot éld meg,
Nekem egy harapás, nekem egy élet,
Itt nem számít a véred csak a holnapot éld meg,
Nekem egy harapás, nekem egy élet,
Itt nem számít a véred csak a holnapot éld meg,
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
