|
|
|
Refrén
Én és a mikrofon nincs más társam,
Nem kell már senki, hogy tisztán lássam
mi a küldetés, ez a végzetem
erről szól az életem bármi lesz, megteszem
Smile of Hell
Az ördög szülte újra lelkem és most itt vagyok
Isten elveheti az életem, de sok lesz, amit itt hagyok
Prezentációk, trackek, rímek és reppek,
Ütemek és strófák, amit csak én prezentek
Harcosként itt vagyok ismeretlen csatasorba,
vedd el, ha ez kell egy utca kölyök monológja
Mosoly meg strófa, a fejem le nem hajtom
számomra nem volt elnézés és nem volt pardon
Csak hajtás, munka, nincs érzelem csak küzdelem
éh gyomorra, füttyszóra minden egyes reggelen
Energiát hordozni, kiadni és megtenni
fagyos reggeleken felkelni, lenéző arcokba nevetni
Refrén
Én és a mikrofon nincs más társam,
Nem kell már senki, hogy tisztán lássam
mi a küldetés, ez a végzetem
erről szól az életem bármi lesz, megteszem
Filo
Én úgy írtam, mint egy typewriter
Fent a negyediken háttérben kis TV Kojak meg Night Rider
Ment a rapp én meg tudtam, hogy hány lány kell
Hány barátom úgy intett mért szálltál el
A rappem ettől már hidegebb, mint Vancouver
Innen nem húz el 32 Landcruiser sem
Bennem Szent Hubertus neked japán
Szent PC-t haver mi meg maradtunk a kapán
Fekete fellegek a fejem felett
A Sun City égbolt egy szál cigaretta
Fogaim között meg a tarkómon Jetta
Nem szól a szám, mint egy rozsdás Beretta
Refrén
Én és a mikrofon nincs más társam,
Nem kell már senki, hogy tisztán lássam
mi a küldetés, ez a végzetem
erről szól az életem bármi lesz, megteszem
FMaN
Mikor megismertelek nem gondoltam át
Hogy mennyire erősíted fel a szavát egy srácnak
Mennyire alakítod át az életét a lelkét, az agyát, az anyagát
Teljesen mértékben, még ha félkészen is rappelsz
De apró léptékben előre húz, hogy ha tiszteled
Hogy ha a művészetedet komolyan míveled
Így járja velem vagy én vele, a szép pontokat is okozzunk egymásnak
Rossz vagy szép napokat, kalapokat cappeket fel
Itt vagyok én és a mikrofon szeretettel
Refrén
Én és a mikrofon nincs más társam,
Nem kell már senki, hogy tisztán lássam
mi a küldetés, ez a végzetem
erről szól az életem bármi lesz, megteszem
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
