Az aki lát, már nem néz le senkit.
Valakire néz. Egy kéz simogatja lelkem.
Egy árnyék mögül. Egy mozdulatlan érzés legbelül.
Még fáj egy elfelejtett kérdés.
Mennyit ér a ki nem mondott gondolat
Hova szál az égbe kiáltott szó?
Az első csók, a legszebb pillanat.
Mosolyogva búcsút int a varázsló.
Én tudod, sohasem félek,
És ha nézlek szabadon szárnyalhat a lélek.
Majd a vének nekünk is elmondják,
Hogy mit jelent,
Hogy akik mégis félnek,
Egyedül élnek.
Titokban elszállnak az évek,
S ha már vének,
Többé már nem kellenek senkinek.
Az aki fél, már nem győz le senkit.
Valamire kér, s úgy él,
Hogy nem próbál ki semmit.
Egy szemvillanás,
Egy sóhajtásnyi borzongás elég,
Hogy elfelejtsd az idő ítéletét.
Nem ígér, és nem kímél a végtelen.
Beborít, és átölel a lét.
Vágyak és álmok nélkül színtelen,
Ha nem fested, megfakul a kép.
Én tudod, sohasem félek.
És ha nézlek szabadon szárnyalhat a lélek.
S majd a vének nekünk is elmondják,
Hogy mit jelent,
Hogy akik mégis félnek,
Egyedül élnek.
Titokban elszállnak az évek,
S ha már vének,
Többé már nem kellenek senkinek.
Én tudod, sohasem félek.
