|
|
|
Smile of Hell:
Nézek a mélybe hátha képbe ér a képletem
A két kezemmel égetem én fel a saját légterem
A nézetem a végtelen hogy kiállom vagy térdelem
Az én lelkem az én stresszem ez mind az én érdemem
Ha dolgozok, és éhezem, az országom már néptelen
Eltűnünk itt csendesen az albumom is névtelen
A reményt is csak éltetem, de nem értem, hogy mért velem
A mi házunk a mi várunk a mi helyzetünk képtelen
Ha rappelek ha rap pereg nem scratchelem az éveket
Ha ernyedek, se merjetek elköszönni, hogy Ég velem
Mert ez itt az én nevem az én blokkom az én terem
Az utolsó rímemmel a poklot is felégetem
Refrén:
Ez az ajtó, amin az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
végig növünk mi a rózsák a betonban
Ez az ajtó, az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
végig növünk mi a rózsák a betonban
Filo
A déli cirógat mi vedeljük a cinókat
A lakóknak haza érek a la coka-tól lekókad
Mint legokat mi magunkról lepakoljuk a kilókat
De magunk előtt legalább lóláb talán kilóghat
Húz a déli szél a port kavaró
Mikor erre felé kevés már a jót akaró
Most már mélyen alszom rajtam volt takaró
Ahol neved a szívemben mindig volt akaró
Ezek sorok, amiket egy MC meg sem írt
Segíts, magadon ne várd meg, amíg megsegít
Mert elmúlik egy tél aztán fel se hív
Amíg vedelek miatta, más meg este szív (helló)
Refrén:
Ez az ajtó, amin az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
végig növünk mi a rózsák a betonban
Ez az ajtó, az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
végig növünk mi a rózsák a betonban
FMaN:
Most már kereken egy éve hogy csak Túlórázok
Félévente dobom a medáliákat rátok
Belőlem csak ennyit láttok vagy ennyit se
Lehet hogy a zenélés témát kicsit eleresztette
A Tibcsó az FMaN már magamra se ismerek
A régi emlékképeim hihetetlenek számomra
Elveszek a saját álmomban
Volt egy életem mikor nem tartoztam ide
Volt nőm volt arcom, de nem volt ekkora hitem
Nem volt fülem és szemem
De kinevet mára a külvárosi egyetem
Refrén:
Ez az ajtó, amin az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
végig növünk mi a rózsák a betonban
Ez az ajtó, az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
végig növünk mi a rózsák a betonban
Smile of Hell
Ez az ajtó…ha belépsz rajta át
Ez az ajtó…hol feléd nyílik egy új világ
Ez az ajtó, mit nyithatsz csak magadban bízhatsz
Ha most mindent itt hagysz talán új lapot írhatsz tele hát
Refrén:
Ez az ajtó, amin az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
Végig növünk mi a rózsák a betonban
Ez az ajtó, az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
Végig növünk mi a rózsák a betonban
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
