|
|
|
| Előadó: | MC Csut |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tapasztald meg, mit takar az élet sötét oldala
Hogy sz*rként nősz fel egyedül egy szájbab*szott sarokba'
Lesz*rják mit mondasz, neked nem maradt más választás
Megmutatom, mit tud ez az alultáplált félnótás
Sakkoztam az élettel, de egyből el is vesztettem
Csak egy ember volt számomra, akibe rögtön beleszerettem
Átb*sztak már téged.? Mennyire érezted a fájdalmat,
A szánalmat, hogy ezért is folyton téged támadnak.?
Túl naiv voltam hidd el, sőt bűnbánatot éreztem
De hogy tehetted ezt, hogy még a szemedbe sem nézhettem.?
Ezek elszaggatott fényképek sz*r törött tükrök képében
A sírom és a fejfám a föld leghidegebb mélyében
Refr.:
Mennyi téged ért csalódás, mennyi hiábavaló küzdelem
Mindig előtted a cél, ami nem más, mint a győzelem
Mennyi áldozat, ki elment, vajon mennyit kell még szenvedni
Mikor mondja azt a másik, hogy csak téged tud szeretni.?
Bennem nem volt sok érzelem, azt is elvetted tőlem
Egy depressziós barom, igen, ez lett belőlem
De felnőttem, és tudom, hogy nem lettem sztár
A múltat nem tudom elfeledni, nekem ez az ami fáj.!
Hiába a jólét, ha belül rohadsz, mint az alma
Ha gondjaid vannak apáddal, te soha nem állsz talpra
Úgy érzed elveszett a hited, és minek újrakezdeni
A bánatot csak úgy nem lehet eltemetni
Te büszke voltál arra, amit az asztalra letettél
A szüleid megdícsértek akkor, ha valahol első lettél
A pofádba vigyorogtak, a vállad veregették
Úgy, hogy azt sem tudták ki vagy, csak annak látszatát keltették.
Lelki szemetesként használtak, mikor jó voltál a számukra,
De mára már meguntak, és kiraktak az utcára,
Mások kinyalják a segged, mégis nyolcból állsz bukásra
Csak a napi cigid legyen meg, te nem vágysz több tudásra.
Én vágytam, de te azt mondod, hogy keressek másik iskolát
Isten helyett tudom, az ördög a legjobb cimborád
Persze átérzik a fájdalmam, az én szememmel látnak,
De ha az én szememmel látnál, éreznéd, milyen az a bánat.!
Refr.
Láttam már beszívva rappelni rengeteg rappert
Én inkább meghalok, vagy a fejemhez nyomjatok fegyvert
Feladom a rendszert, előre köszönöm a halálnak
Tisztán megyek el, nem okozok csalódást az apámnak.
Sok mindent elcsesztem, tudom, jóvá kell majd tenni
Megmutatni másnak, hogy tudok érett lenni
De a p*csába, egész életemben végig ezt akartam
Ebbe a k*rva számba most mindent beleadtam
Remélem büszke leszel rám, többé nem leszek senki
Neked ez nem jelent semmit, meg sem érdemlek ennyit
És igen édes, miattad tényleg ennyit sírtam
Az egész életem emiatt a véletlenre bíztam
És kemény volt a lecke, de megtanultam mára,
Hogy nem érdemes megnézni egy álszent, szemét lányba'
Talán ez volt a kulcs, ami illett már a zárba,
És ez a szám, ami a szívem örökre kitárta.
Refr.
Refr.
"-Soha ne add fel, és mondd el, hogy mi is fáj igazán.!" Ja..
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
