|
|
|
Vér, fagy, hó, közöny, könnyből tenger
új nap új fia a Sárból- ember
hamis minden amit ígér, kevés szava
lopva oroz, szemben ámít ő maga
Tűz perzseljél, szél velem üvölts
Nap heve öntsön karjaimba erőt
forrón izzó láz emelje tagjaim
Föld ereje járja át a csontjaim
Jöjj hát, hozd el, vérezzen meg minden mi élő
álmodj, ámíts, megváltáshoz már túl késő
új hit jő és ébreszt, nézd, mindent mitől féltünk
kínnal, vérrel áldozunk, ha hitet cserélünk
Elkésett harc és gyilkos béke
öldökléstől hízók kéje
máglyán égő csontok füstjét hozza a szél
hanyatlik és pusztul, mi még él és remél
Tűz perzseljél, szél velem üvölts
Nap heve öntsön karjaimba erőt
forrón izzó láz emelje tagjaim
Föld ereje járja át a csontjaim
Jöjj hát, hozd el, vérezzen meg minden mi élő
álmodj, ámíts, megváltáshoz már túl késő
Nem törődve jövőn, múlton
megtévesztve, elvakultan
széthúzástól nem is látva
önként rohanva halálba
üvölt már világra, égre
nemzet önmagától végre
kipusztul a nagyvilágból
dal sem lesz népről, hazáról.
Mi volt, lesz majd tán újra
tűz lángját szél és eső oltja
fű takarja ártatlanok csontjait
virág borítja sírhantok dombjait
