|
|
|
| Előadó: | Kowalsky meg a Vega |
|---|---|
| Album: | Ötcsillagos |
| Megjelenés: | 2010 |
| Hossz: | 4:14 |
| Szövegírók: |
Balázs Gyula Kowalsky Balázs Gyula Czifra Sándor Szórád Csaba Csanádi Krisztián Vajda Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Aleaxandra Kiadó |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Minden van még sincs sok, csak üresben jár pöfög a gép
Tartod a markod adjon még az ég…sosem elég
Műanyagból épül égig érő Babilon, kész sincs de fene tudja miért
én már ezt nem akarom.
Csak nyaralnék a szíveden, de nem hívtál meg sohasem még…
…kikészít ez a földi játék!
Sport ez nem élet súlyos ólom nem arany,
pont mint a gályán a rabok. Nem látják ahogy ragyog,
hullámok közt aranyhídon táncol a nap..
Ott lenne a helyed, helyette evezni kereszt.
De ez két ezer év ugyanúgy, ugyanott!
Gyorsult de semmi sem változott
de két ezer évig a semmi az sok!
Francba a rohanást!
Kapcsold ki magad néha pihenj az nem árt soha
Lélegezz mélyen, angyal a vadonban
Kapcsold ki magad, néha hallgass az sem árt soha
Angyal a mélyben…ne bízz a szavakban
Bármilyen szürkén recseg ropog a tél
Örökké sohasem fagy
Bármilyen hosszú is meg hideg az éj
A végén úgyis jön a nap (A végén mindig jön a nap)
Minden van mégsem szép, túl olajos már ez a motor
Van,hogy csak szerencsével indul, aztán hozzád se szól
Műanyagból épül épp hogy áll még Babilon, nem kell már sok nyakunkra dől
Fejem fáj…csak vakarom.
Én megmásznám a boldogságot, de nem látom még hogy meddig ér
A földi öröm: arany és vér
Gáz ez nem gőz, amit csak leeresztenél, aztán csak henyélnél nagyot
Nem látnád ahogy ragyog
Szívedben egy aranyhídon ragyog a nap
Ott lenne a helyed, helyette henyélni kereszt
De ez két ezer év ugyanúgy, ugyanott!
Gyorsult de semmi sem változott
de két ezer évig a semmi az sok!
Francba a rohanást!
Kapcsold ki magad néha pihenj az nem árt soha
Lélegezz mélyen,angyal a vadonban
Kapcsold ki magad, néha hallgass az sem árt soha
Angyal a mélyben…ne bízz a szavakban
Bármilyen szürkén recseg ropog a tél
Örökké sohasem fagy
Bármilyen hosszú is meg hideg az éj
A végén úgyis jön a nap (A végén mindig jön a nap)
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
