|
|
|
| Előadó: | ZöldÖvezet |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ref.:
Ja.Álmodtam egy ideális képet, ahol nem létezett nyomor,
Soha nem kellett kérned.
Álmomban a holtak újra éltek,de az álomnak vége,
Magyarország ébred.
Álmomban, volt nekik a szerelem, nem uralkodott a népen mérhetetlen félelem.
Álmodtam egy jó világról érted, az álomnak vége,
Magyarország ébred.
Kemény nap éjszakája, a TV előtt feszteleg,
A frigóból egy üveg sört talán még betesztelek.
Fenomenálisat mondanak, ha kikapcsol a zaj,
De a sok-sok gondolat most valahogy magamra nem hagy.
Ábrándozom a kitalált jövő
Nagy távolból érkezőn.
Dolgozom egy szebb holnapon,
Mely kevésbé férhető.
A múltat sokszor kritikus szemmel nézem,
De kérem, amivel érintkezik a Nagy magyar érdem.
Feszült körben élnek itthon milliószámra emberek,
Ahol a havi kölcségvetés napi szinten megremeg.
Az emberek itt fáradtak,
Már nem is lázadnak,
Három rossz döntés és lőttek a házadnak!
Az érdekek földje sok értéket öl le,
Az állam, az ellenfél, száz kézzel húz itt le.
Félretéve állnak a gondok, ezzel lesz még gondom,
Másnap reggel a tükörbe nézve magamnak csak ezt mondom:
Ref.:
Álmodtam egy ideális képet, ahol nem létezett nyomor,
Soha nem kellett kérned.
Álmomban a holtak újra éltek,de az álomnak vége,
Magyarország ébred.
Álmomban, volt nekik a szerelem, nem uralkodott a népen mérhetetlen félelem.
Álmodtam egy jó világról érted, az álomnak vége,
Magyarország ébred.
Hey,ahol boldogok az emberek
Egy hely ahol élni tudnék veletek.
A kék égre nézek, és csak ezt várom.
Ez itt Magyarország, irreális álom.
Billeg a szobám fala,
Cikáznak a fények.
Meghaltam vajon, vagy még mindíg élek?
Csak nézek,ugyan mit hozhat a holnap?
Felemészt a rettegés, akár egy kénsavas oldat.
Oltsad magadba, minden szavam gyógyszer,
Biztos nem én leszek, aki téged átver.
Hogy kamuzzak össze-vissza, azt tőlem ne várd el,
Ha a frankót akarod, a plazmát azt meg zárd el!
Hinni szeretnék legszívesebben,
Az ellenfelek virítanak legszínesebben
A tv-mben.Úgy érzem, széttépem a mai lapot is,
Hogyha a címoldalt megnézem.
Vajon mért érzem ezt?
Tudom, nem vagyok egyedül,
Mindenki a társaságba menekül.
Remekül vagyok, mondhatnám frankón.
Az árfolyam-emelkedést nem érzem a bankón.(Ja)
Ref.:
Álmodtam egy ideális képet, ahol nem létezett nyomor,
Soha nem kellett kérned.
Álmomban a holtak újra éltek,de az álomnak vége,
Magyarország ébred.
Álmomban, volt nekik a szerelem, nem uralkodott a népen mérhetetlen félelem.
Álmodtam egy jó világról érted, az álomnak vége,
Magyarország ébred.
Hey,ahol boldogok az emberek
Egy hely ahol élni tudnék veletek.
A kék égre nézek, és csak ezt várom.
Ez itt Magyarország, irreális álom.
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
