|
|
|
M-DEW:
nyugalomra int egy aszpirin vagy abszint. a fasz kivan ha az mind snassz team, de viszont ráadásul hányatós a krú mint a plasztik. jöhetnek a csajszik. fúú de drasztik ez a mámor tábor és a bombasztik masztik. haver alvázlesen bár törnek már a kasznik. én csak feldobom a lasztit ami azt illeti úgy érzem magam mint egy fals tibeti tar apostol aki kolostorban bort kóstol ami csóktoll forr mondom. gondolatom megosztom. számomra a sharon stone védett mint a yellow stone. ha sok van majd elosztom a teát mint a boston. addig merengek a lost-on. hátradőlök erősödök a szúszá koszton. a stressz sokszor betesz aki masszív agresszív meg szív így antidepresszív és regresszív a szív.
BENÉ:
nem vagyok gengszter nem élvezem másnak a kárát, ja de tévedésből egyszer felrúgtam egy kukát. meg volt úgy egy telefonfülke bánta a rossz kedvemet. mit tehetek agyamra megy ez az urbánus egyveleg. kikészít a tömeg jah. amúgy is mi a faszt néznek? e körkérdést kerülgetve leszek lassan részeg. bemegyek egy helyre ott is éppen hülyék ülnek. ők mekkora kemények ezen feszülnek. persze ez nekem is eléggé felbassza az agyam a feszültség már szinte határtalan. hiába a sok ezotéria a sok keleti baszás M.O.-ban a hülyeség helyén még mindig kicsi a rakás.
M-DEW:
emigrálok lassan vár a Kikkládok vagy Kamcsatka
és máris érzed haver hogy rettentő fals Kafka.
ki egy pár jól csengő hangtagba rakta
ami szint úgy szipu fless lesz ha nem rejt jól a tanksapka.
azt mondják hagyd abba, azt mondják aratsz majd
haladsz egy arasszal de majd csak tavasszal
érik be a kínlódás tán szinpompás link montázs
képében tetszeleg lám nem kell szinkrontolmács.
bejön vagy le se szarod kurvára mindegy
szerintem durvára mint egy száz szinten
elhintett repcsírák kihajtanak mit hittem és íme:
vedd a Bibliát és mondj el egy két rím-imát.
BENÉ:
kaptatok az utcán, kapucnit fejre húzva
nem tudom még, hogy mi lesz este felszállok egy buszra
azt hihetném az ügy ezzel már meg is lett úszva
de a buszsofőr egy terrorista és én vagyok a túsza
egész héten jövés-menés, alárakás, belékötés
stresszoldásra méhpempő de úgy tűnik, hogy ez is kevés
marad hát a régi recept: spangli, tequilla, sör egy rekesz
néha meg csak annyi kell, hogy idebújj és mondd hogy szeretsz
de ez sem jöhet össze mert már pár hete, hogy kitettél
a biztosíték hamar kiég előbb pöccenek a cricketnél
ennek tetejében pedig hideg tél van
s az ostobák nincsenek karanténban.
Van valami, amit biztosan tudhatunk: ha zenéről van szó, Solére nem köntörfalaz, nem alkuszik meg és 100%-ban beleteszi magát az alkotásba.
Az előadóhoz kapcsolódó dalszövegek itt.
Ennek lenyomata a frissen megjelent, harmadik albuma, a III. is, az énekesnő eddigi talán legőszintébb anyaga, ami eklektikus hangzásvilágával izgalmasan és hitelesen mutatja be belső fejlődéstörténetét.
Solére, azaz Szigeti Zsófi új albuma egy nehéz életszakaszból inspirálódott, aminek feldolgozását sok aspektusból mutatják meg az új dalok – egyszerre sugároz sebezhetőséget, és az ebben rejlő hatalmas erőt is.
„Száz százalékban a szívemből írtam”
„Életem első lemeze volt ez, amitől féltem. Féltem, hogy mit fogok írni, féltem szembenézni a bennem zajló érzésekkel. A tavalyi évem minden eddiginél nehezebb volt, először éreztem azt, hogy nem akarom leírni, ami bennem van. Végül néhány hónap csend után megengedtem magamnak, hogy úgy forduljon ki belőlem a gyász, ahogy akar. Nem irányítottam, és így született a III, fun fact: a leglendületesebb zenei anyagom valaha.”
Bár a III. egy színtiszta poplemez, most talán még erősebben érződik az a zenei sokszínűség, amit Solére nem csak, hogy magáénak tudhat, de önazonosan is jelenít meg a saját művészetében.
Felfedezhetünk erősebb elektronikus hatásokat, szerepet kapott a trap és a hip-hop, sőt, még a nyolcvanas évek hangulata is ránk köszön.
„Korábban kaptam olyan kritikát, hogy a lemezeim amolyan stílus showcase-ek. Azt gondolom, hogy 2025-ben az, ha valaki sok stílusban találja meg magát, nem feltétlenül jelent útkeresést, sokkal inkább sokszínűséget. Én büszkén vállalom, hogy sokszínű vagyok és erre bíztatok mindenkit, aki hozzám fordul tanácsért” – mondta Zsófi.
A III. olyan lelki folyamatból táplálkozott és épült fel, amit csak biztonságos közegben élhet meg igazán az ember, nem csoda tehát, hogy Solére olyan producerekkel akart dolgozni a dalokon, akikkel olyan bizalmi, baráti viszonyban van, hogy megengedhesse magának a törékenységet, ami a legfontosabb szempont volt a lemezkészítés során. Ezt a közeget és a minőséget egyszerre tudta biztosítani Gerendás Dániel, DOÓR, Karyuu és a frissen a Grammy díj For Your Consideration listájára került Kovács Miklós.
A producerek mellett három közreműködő előadót is hallhatunk az albumon
Ótvar Pestist, Lil Frakkot és Brenkát is tudatosan választotta dalaihoz Zsófi.
„Fontos nekem, hogy olyan emberekkel kollaboráljak, akiket hallgatok is, és inspiráló számomra a művészetük. Azért nincs túl sok feat ezen a lemezen, mert szerettem volna mindegyiket úgy írni, hogy abban a közreműködő előadók személyisége is érvényesülni tudjon valamilyen formában, ehhez pedig több időre volt szükségem. Nagyon büszke vagyok mind a három kollab-dalra.”
Az Ótvar Pestissel közös dal videója itt.
Talán az egy kedves véletlen, hogy épp három együttműködő került a harmadik albumra, a III-as cím viszont sokkal többet jelent egy egyszerű sorszámnál.
„Az elmúlt három év folyamatait dolgozom fel benne, életem talán legmeghatározóbb időszakát. Rengeteg veszteség árán nyertem el azt az embert, aki ma vagyok, és akire büszke vagyok. Az elmúlt három év bizonyította be nekem azt, hogy képes vagyok felállni, bármi történjen is, és képes vagyok az önszeretetre akkor is, ha ezért meg kell tapasztalnom az önutálat legmélyebb bugyrait. Ez a lemez bizonyítja számomra, hogy egyedül, mindenkitől függetlenül is tudok a erős lenni, és ez óriási biztonságérzetet nyújt” – mesélt a mögöttes tartalomról Solére.
„Nagyon ritkán vagyok magamra büszke. Most az vagyok. Kiírtam magamból mindent, amit akartam, és valami olyan béke hatalmasodott el rajtam, amit korábban még nem éreztem.
Száz százalékban a szívemből írtam, mindenfajta megfelelési törekvéstől mentesen. Boldog vagyok, mert új mélységeket és magasságokat jártam be, gazdagabb és stabilabb lettem lelkileg, és meg tudom veregetni a saját vállamat. Ez egy olyan szorongó személyiségnek, mint én, óriási áttörés.”
November 7-én együtt szállhatunk a magasba és merülhetünk alá a mélységekben Solére-rel a Szlimmyvel közös dupla lemezbemutató koncertjükön, az Akvárium Klubban.
Fotók: Solére/Sivák Zsófia
