|
|
|
/Natív/
Itt a Mes meg az NTV.
Csak halvány árnyak a szemhéjak mögött
Tudom, múlik még a heg és csak a szebbnél szebb örök,
Ha nem leszek igaz szerelem hát hazug barátod
Jobb, ha soha nem hallod, azt, mit aludva látok.
Úgyse hinnéd, nem kérem, blöff a keresztem
De veled együtt verem magam át és ezért vezeklem
Reggelente a tükrömmel veszekszem
Ki tört egy darab, már sötét tű él a szememben.
Csak tehetetlen másnap, hogy lehetetlen mondtam
Higgyenek nyugodtan én, ezt soha nem tagadtam.
Üres álmok, kérdem hol vagy, közben várlak,
Akik soha nem beszélnek, mindig sokkal többet látnak.
Szeretlek és remélem menni fog, hogy felejts el,
Nézz rám, csalódott szemekkel.
Ha reggel halk sikolyával kelek fel
És kiáltok a neved hallod, hát soha ne eressz el!
Várj még! Csak egy perc, felnövök talán
Egy ködös éjszakán, jövök majd talán.
Együtt hisszük, majd újra hogy a holnap
Néma szavakkal gyóntat és tűnik el gyorsan.
Hogy feledjünk, és mindig útra térjünk,
Múljon minek vége és már vissza, se nézzünk.
Hogy feledjünk, és mindig útra térjünk
Soha semmit, ne féljünk, soha semmit ne reméljünk.
Refrén /Mes/
Az élet,mivel rendelkezhetsz
Csak az évek,mik peregnek folyton
Hiába mondom,úgy éld a napokat
Gyönyörűen,mint a virágok a fák alatt
Kérlek, jegyezd a nevemet,
A fellegek, most feléd is szállnak
Emlékszem, láttad üresnek a szememet
Érted éltem, őrizd a képemet.
Az élet,mivel rendelkezhetsz
Csak az évek,mik peregnek folyton
Hiába mondom,úgy éld a napokat
Gyönyörűen,mint a virágok a fák alatt
Kérlek, jegyezd a nevemet,
A fellegek, most feléd is szállnak
Emlékszem, láttad üresnek a szememet
Neked éltem, őrizd a fényemet.
/Mes/
Haladok. Te már kitapostad ösvényem
Szaladok, még talán utolérem.
Maradok, akkor végleg elvesztem
Inkább haladok, ha már kitaposta ösvényem.
Most mindegy, szerelem, barát vagy vér
Mikor rájöttem, ez egyszer véget ér.
Nincsen újra osztás, nincs még egy esély.
Kérdezed: Ő az? - Azt mondom ezret megér.
Nem látod, mit tesz, nem hallod mit mond,
Hiányzik neked, ez itt a gond.
Haladok tovább, talán újra hallom hangodat
Lépteid nyomán az idő újat tartogat
Számomra. Becsukott szemmel fényedet követem.
Ajkad ízét még mindig a számban érzem.
Elmentél. Mára megértettem.
A rózsaszín köd elillant, felébredtem.
Refrén /Mes/
Az élet,mivel rendelkezhetsz
Csak az évek,mik peregnek folyton
Hiába mondom,úgy éld a napokat
Gyönyörűen,mint a virágok a fák alatt
Kérlek, jegyezd a nevemet,
A fellegek, most feléd is szállnak
Emlékszem, láttad üresnek a szememet
Érted éltem, őrizd a képemet.
Az élet,mivel rendelkezhetsz
Csak az évek,mik peregnek folyton
Hiába mondom,úgy éld a napokat
Gyönyörűen,mint a virágok a fák alatt
Kérlek, jegyezd a nevemet,
A fellegek, most feléd is szállnak
Emlékszem, láttad üresnek a szememet
Neked éltem, őrizd a fényemet.
Az MBH Bank Gourmet Fesztivál zárónapján a kulináris kalandozások és a színházi műfaj improvizatív elemei elegyednek a közönség előtt formálódó gasztro-kulturális élménnyé. A Flódni című előadás „alapanyagait” két összetevő adja: egyrészt Stahl Judit gasztronómiai szakértelme, másrészt neves színészek improvizációs talentuma, a produktum pedig egyedi és megismételhetetlen.
Amit láthatunk, az egy „improvizációs gasztroszínház, sok röhögéssel, alapvetően édes ízben, és némi savanykás zamattal” – meséli Stahl Judit, a Flódni előadás megálmodója. A recept pofonegyszerű: elegyítik a színházi rögtönzést, a gasztronómia kultúrtitkait és a hajdani zsidó Budapest történetét. Aztán az improvizációs műfaj négy kiváló színésze tálalja a nézőknek Stahl Judit főztjét. „Pont olyan sül ki belőle, mint egy finom flódni” – meséli Stahl. Az előadást – melynek szituációs ötleteiben jelentős szerepet vállalt Stahl Judit lánya, Stahl-Bohus Hanna is - egy kiváló színészgárda viszi színpadra, így az MBH Bank Gourmet Fesztivál programhelyszínén az improvizációs színjátszás kiválóságai, Jordán Adél, Stefanovics Angéla, Kálloy Molnár Péter és Szabó Győző lépnek majd színre.
Fotó: Gourmet Fesztivál
