|
|
|
| Előadó: | Day vs. Mil |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Lelke van mindennek, vállald fel magad minden benned van hinned kell
mert lelke van mindennek, bíznod kell benne, minden rendben van így kelj fel.
Lelke van mindennek, a szövegnek, a szónak, a papírnak, a tollnak.
Mert lelke van mindennek a füstnek, a pornak, Joenak.
Mindennap dolgozunk nem tudjuk mi lesz holnap, csak reméljük a szebb jövőt, majd egyszer ideszólnak hogyha mennünk kell, talán szebb lesz a holnap, de addig még úgy kelünk fel hogy örülünk a jónak.
Mindenki nézzen magába, mindent megtett-e a szebbért vagy ő volt a gyáva, ne panaszkodjon senki, ha most dolgozik a gyárban, tanultam a hibákból ez rázott gatyába.
Látod hova vezet az út hogyha van eszed, a szövegemet eszed, a Mil-alapot veszed.
A helyzettől függ, hogy milyen alapot veszek fel, az élet már megsebzett de attól még nekem kell.
Mindennap ugyanolyan, kivéve mikor szabad vagyok akkor tudom hogyan érezzem jól magam, hogy könnyebb legyen a holnap, mikor szövegelek haver, akkor érzem magam jónak.
Refrén:
Lelke van mindennek, vállald fel magad minden benned van hinned kell, mert lelke van mindennek, bíznod kell benne, minden rendben van így kelj fel.
Lelke van mindennek, a szövegnek, a szónak, a papírnak, a tollnak.
Mert lelke van mindennek a füstnek, a pornak, Joenak.
Holnap minden más lesz ezt mondogatom folyton, de nem változik semmi, ha csak magamba fojtom a gondokat kirappelem mert ez lett a reszortom, mindenkit tisztelek a gyengéket sem oltom.
Bízom a sorsban, hogy megtalálom a helyem a sorban, remélem nem végzem a porban, kialakult bennem a tisztelet gyerek korban, ha para volt a helyzet mindig anyám mellett voltam.
Kialakult a felelősségtudat, elhatároztam,hogy megtalálom a kiutat, ha jobb életet akarsz akkor egyből irány nyugat, Magyarország fukar, oszt tendenciát mutat.
Indítom a legdurvább játékot tudom, hogy végigviszem, hiába kártékony, nincsen mentés de ez szerintem szándékos hogy minden percét velem együtt átéld most. (2x)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
