|
|
|
| Előadó: | Hien |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tóth Dániel György Éder Krisztián Vermes Orsolya |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hien...SP...aahhh
Húú-húú!
Valamitől mindig felébredek, bár én sem tudom mit ér nekem,
Valakivel összetévesztem, olyan mintha nem ismerném.
A külsőd az ami itt maraszt, de mond meg hogy te mért maradsz?
Nincs érve, nincsen semmi, hogy ne lépjen le, nem fontos...
A tűz mi volt régen nem ég, amit adsz az már rég nem elég, más ember kell melléd, tudom jól!
Amit kerestem nincs meg benned, nem találtam meg melletted, de bármit is mondasz, gondolt át jól!
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt.
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt.
Nem akarom, hogy nélküled kelljen, este feküdnöm, reggel kelnem.
Hiba volt sok, tudom, de hidd el, jó leszek, elismersz ismersz még!
Mikor elkezdtük másra vágytam; srác vagy te is, mit vártam?
Nem akarok bármit is húzni, nem lesz jobb, már nem fontos...
A tűz mi volt régen nem ég, amit adsz az már rég nem elég, más ember kell melléd, tudom jól!
Amit kerestem nincs meg benned, nem találtam meg melletted, de bármit is mondasz, gondolt át jól!
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt.
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt.
Gondolt át mit akarsz! Az eszem az elhúz, a szívem még maradna, ez a baj! Fontos, hogy melyik út, mit választasz, úgyis egy másik hajt!
Gyere velem, táncolt át az estét, velem, nem kérem csak ezt még! Velem, tudod forró a hangulat, csenget a szomszéd, nem bírja a hangokat. De te bármit hallasz, soha ne higgy egy fülnek;
Elmehetsz holnap, majd helyetted jönnek mások!
Még egyszer nem tehetsz tönkre, már nem kérem többször, hogy ne zavarj össze!
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt.
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt.
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt.
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
