|
|
|
| Előadó: | Purestyle Division |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rain Csiszti |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rain:
Színes festékkel fújtuk a megsárgult szavakat
de a fakó is színes lesz, ha az indigók elszakadnak
ablakon párába, aztán fába véstük újra
Homokba rajzoltuk, de az első szellő elfújta
Aztán kazettákon másoltuk, és nem értette senki
Már csak az éjszakáktól kérem, a túlórákért fizessen ki
Új délibábok lesznek, azok az izzadt égitestek
Úgyis megvár engem a hajnal, nem értem, hogy mér siessek
Úgyis megvár a nyár, de már csak egy hét van a szünetig
ellopnám a Göncölszekeret, de holnap új csillag születik
és ha kialszik a fény, akkor is marad még egy árnyék
Meg egy térkép az útról, amin soha nem járnék
ha a múlt és a jövő is egyforma úton járna
Abba a folyóba már beleléptek, de én léptem utoljára
Megtanultam a vízen járni, de most már hadd ússzak
Azért hazudtam végig, mert nekem is hazudtak
Azt, hogy divat a depresszió, ez 2010, ez Magyarország
De ne higgyél senkinek, itt a költő az csak tolmács
Csiszti:
Az égen egy csillag, rajta angyalok
ülnek és sírnak aztán meg szívnak
röhögnek rajtam majd leszédülnek a földre
míg sétálok a ködbe és kezem ökölbe
mi ütött ebbe a kölyökbe? már engem se érdekel
néhány szürke alak az úttesten énekel
nem néznek az égre fel, mesék már nincsenek
nekem is volt álmom, én is voltam kisgyerek
peregnek az évek talán túl hamar felnőttem
repítene az idő, csak a felhők nem
így hát elszöktem a saját világomba
bár csak a régiből semmi sem hiányozna
fentről kiáltoznak hogy vigyázz kiátkoznak
azok a népek akik simán rosszak
a spanok piát hoznak, aztán töltünk
ha nem jött be a flörtünk, rímeket költünk
ez maradt nekünk, hé, na meg a csillag
ha szükségem lesz rád, majd hívlak
nem lehetek színvak, ha felettem a csillag
de ha szükségem lesz rád hát majd hívlak
Refr:
annyi út van, de egyszer megtalálom az igazit talán
akkor a szürkét is a színeshez igazítanám
visszaváltom a régi dalt egy elkésett hanggal
hátha megkeres még engem egy betépett angyal
és ha kimenő nincsen, még legyen pár beérkezett
de ha minden macskaköröm, akkor minek az ékezet
akkor minek a ranglétra, ha az is kevés a vízszinthez
már nem keresem a nagy szavakat, majd az élet úgyis kiszínez
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
