|
|
|
| Előadó: | Purestyle Division |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Cupi Rain Csiszti |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rain:
Nem állok meg soha, ha a szekér egyszer elindult
minden kiscsaj felizgult, mikor a reppem letisztult.
vak fekete lovak húzzák a magyar hip-hop szekerét,
ma minden tévelygő tinédzser csak keresi a szerepét.
a haladó eszméket a gyomrom simán kihányja
a média meg csinálja, de nézd hány ember imádja.
nem állunk meg soha, hisz ez ellen küzdeni muszáj,
ezennel vadvízi evezésbe kezd a Purestyle uszáj
Cupi és a Rén duó azért fogott össze Csisztivel
hogy legyen olyan zene, amitől este a víz kiver
VBK-val fekszünk, és nem kelünk, csak whisky-vel,
Hogy elviseld az életet, ahhoz bizony inni kell.
A zene már csak emlékmű, de szívesen felavatnád
nincs underground, ami új az minden csak nem avantgárd
Esetleg csen(d)dé-let(t), minden mozgókép lencsevégen
És ha kedvem van a szövegem a Cupiéra lecserélem
Cupi:
Kensztápmi haver, nem fogunk félúton leszállni
a felhőből eső lesz, és a gondolatból lesz pár rím
Még mindig a farkam vezet, pedig a lelkem sokkal erősebb
Akkor se állok meg, ha ez az évszak sokkal esősebb
Nincs körforgás, csak részeg hétvége Medárddal
itt 40 napig böjt van, aztán 40 napig madárdal
elültetek egy titkot, 40 hazugság nő tavasszal
Ha nem vagyok túl érett, és ha nem vagyok túl tapasztalt
kergetek egy szivárványt, ha a világvége játék
De ha ott nyílik az igazam, akkor én simán félreállnék
De megállni azt NEM, amíg álmot hoz minden hajnal
Majd összegyúrjuk együtt, én meg átkódolom egy hanggal
A szavakat színekké, ez ettől igazán szép szakma
De mit kezdjek vele haver, egy ilyen esős évszakba,
itt sorra vetkőznek le a kölcsönkért égitestek
Mondják, hogy egyszer megáll, de miattunk örökké eshet
Csiszti:
A nevem Csiszti és nem hagyom abba
ha kussba leszek azt jelenti meg vagyok halva
az élet egy strici de én nem vagyok szajha
felőlem jöhet az egész elbaszott szakma
a szavad vaktöltény, leszophat a szar törvény
meg a szar kormány, mi a srácokkal
nem játszunk barkóbát, csak a zenémre kattogjál
meg a kannásbort passzold már
aki lenézett szemközt köpködtem
Zalaegerszeg, Szombathely, Celldömölk, Körmend
ha beledöglök is, de nem köröztök le
de megadom az esélyt, hogy elköszönj tőlem
már kurvára késő, hogy mit változnál
a végén úgyis csak egy filmvászon vár
rám az angyalok a jóságport ritkán szórták
ez Purestyle Division, ez hip-hop, don’t stop
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
