|
|
|
| Előadó: | Mohaman |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rekeccse István Nap Atilla Gémesi Péter Barbier Bálint |
|
Gyurkovits Tamás |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Da flava, 2001, Mohaman, ez a város ahol élek, ja, tudod a,
DFK, Da Flava Katona ez ami vagyok, itt a városban ahol én, élek és meghalok,
Éjjel, ha kigyúlnak a fények, velem hajtanak a spanok, mindig ugyanazok, teszem amit akarok,
És ha beülök a verdába csak bepiázva dzsalok, megbámulnak a csajok,
Én vagyok az a farok aki bármenyit megkapok az sem lehet elég nekem,
Hogy is hívnak mi a neved, na mindegy, elfelejtettem.
De a város már rég nem olyan amilyennek te hiszed,
Itt ma elveszik a hited, holnap elviszik a jeeped.
Az utcán kik élnek, szegények élnek, a lé megint nincs sehol, minden lámpánál bér koldus dekkol,
A kormányról már nem is beszélek, megetetnek veled annyi hülyeséget, de ne veszítsd el a fejed,
Na mit mondjak még helyetted, ja, jól vagyok, ez város ahol élek és meghalok.
[refrén]
Ez a város ahol élek, a nők mindig szépek, ez a lényeg, érted?
Ez a város ahol élek, a pénz az élet, a fényeket nézem.
Ez a város ahol élek, ahol bűnben éled az életed, ez a vége.
Ez a város ahol élek, ahol élek, ahol élek.
Ja, ez a város ahol élek, a fények, a pénz, az élet,
De ez mit ér, ha vége, nézd meg a lényeg,
A rendőr visz el, mert szívom a blantom, a keleti parton, pardon.
A kurvák a bárban, gyönyörű szépek, de meg van az ára a szépnek,
Tudod a csinibaba, aki ott ül a pultnál a szemedbe mosolyog de ő is unja már,
A város ahol élek, már bűnbe úszik, a bandák, az uzik, egy csík becsúszik,
Ömlik a Chivas, a gazdagok élnek, a 6 dupla 00 benz, ez az élet,
Aki elveszi, van aki megveszi, van aki szívja és csak élvezi az életet,
Ahol élek, az lesz a főnök ki keményebb érted?
[refrén]
Nekem a 8, igen a 8 volt mindig a mindenem,
A 8, igen a 8-ban, éltem az életem,
A 8, igen a 8-tól, loptam a lelkemet,
A 8, igen a 8 lesz ami eltemet,
Mondhatsz te bármit ez így marad,
Tudod, mert aki oda születik, az ott marad,
Ezt itt megszoktuk testvér, nekünk itt a jó,
Mert itt 100 éve mindenki kanyhaló,
Azt itt mindenki tudja, hol van a helye,
És azt mindegyik vágja mit ér az élete,
Ha nincs üzlet az utcán, gyülekeznek a terek,
És szúr, hogy szúrhasson a sok fiatal gyerek,
Ez lett a város ahol élek, vagy halok,
Ha ennyit hagytok nekem, többet nem is akarok,
A rafkó, meg a vaker ami itt a lényeg,
A pénz az okosság, ezt érted?
[refrén 2x]
Ja, ez itt a város ahol élek, Mohaman, ide születtem, igen igen, porból lettem, porrá leszek.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
