|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | A telep csicskája |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4:45 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A telep csicskája messzire jutott,
Pedig állítólag mindenki elöl csak futott,
És hidd el, hogy semmit, nem felejtettem,
De ilyen esetre én nem igen emlékszem,
Ám azt tudnotok kell, hogy akik ezt mondták,
Azok közül a legtöbből én csináltam nagyot,
És miután róluk, a kezemet levettem,
Azért utáltak engem, mert megbuktak szépen,
És vannak továbbá, akiket nem ismerek,
Ők csak a szimplán, kurvára irigyek,
Ilyen ez a kerület, nem gratulálnak,
Ha valakinek bejön, csak stuffoskodni szoktak,
De erre is szarok, ha majd szívom a véred,
Abból ám semmi jó nem származik neked,
Csak hisztériázol, mint aki kiborult,
Hát fogd magad tesóm, és le is út, fel is út.
[refrén:]
Én vagyok Dopeman, a telep csicskája,
Akiről ezt még csak a háta mögött mondta,
Az a sok szarházi, piti kis senki,
Aki szeretett volna ekkora csicska lenni,
Mert azt hiszed tudod, amit én tudok,
Ha ez így van akkor az mért nekem jutott,
Hogy a rap piac fölött uralkodok,
Hát ha ez csicskaság akkor én tényleg az vagyok.
Nem szégyellem a TK-s Lacikát,
És nem is titkolom azt a sok sétát,
Amit a Dodóval tudod, a nyolcba tettem,
Mert ezek voltak az idők mikor eldöntöttem,
Hogy nem jutok olyan, sorsra mint mások,
Akiknek az életét te nap mint nap látod, dugába dőlni,
És odafönt az isten sem azért adta nekem a tehetségem,
Hogy a sitten rohadjak, vagy a föld alatt legyek, idő előtt,
Mikor még idefönt az élet is tartogat fontos célokat nekem,
Ami abba testesül meg, hogy elmesélem, ahogy élnek a magamfajta zsiványok,
És mivel a többségnél sokkal gengszterebb vagyok,
Rábuktak a Lackó faszára, így lett Dopeman a telep csicskája.
[refrén:]
Én vagyok Dopeman, a telep csicskája,
Akiről ezt még csak a háta mögött mondta,
Az a sok szarházi, piti kis senki,
Aki szeretett volna ekkora csicska lenni,
Mert azt hiszed tudod, amit én tudok,
Ha ez így van akkor az mért nekem jutott,
Hogy a rap piac fölött uralkodok,
Hát ha ez csicskaság akkor én tényleg az vagyok
Miután megismerték a nevemet,
És általam legendává vált ez a nyolcadik kerület,
A telep csicskája, segített ahol tudott,
És 1-2 új csapat , egyből be is futott,
És sosem volt szükségem idegen tollakra,
Még ha valaki ezt is gondolhatta volna,
Én százszor akkora, bandita vagyok,
Mint aki engem kritizál, és ő még makogott,
Mikor már úgy vakertam, mint az álom,
És a színpadon álltam igazi csicska módón,
A tömegek meg várták hogy mit is mondok nekik,
És a csicska dumáját, úgy látszik szeretik,
Mert még az évek múltán is díjazzák,
A barmok meg a betont firkálják,
És ők ennyit tudnak, meg max. ülnek a padon,
Sok szerencsét frájer, túl sok a dolgom.
[refrén 2x]
Én vagyok Dopeman, a telep csicskája,
Akiről ezt még csak a háta mögött mondta,
Az a sok szarházi, piti kis senki,
Aki szeretett volna ekkora csicska lenni,
Mert azt hiszed tudod, amit én tudok,
Ha ez így van akkor az mért nekem jutott,
Hogy a rap piac fölött uralkodok,
Hát ha ez csicskaság akkor én tényleg az vagyok
[refrén 2x]
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11
