|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | A telep csicskája |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4:45 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A telep csicskája messzire jutott,
Pedig állítólag mindenki elöl csak futott,
És hidd el, hogy semmit, nem felejtettem,
De ilyen esetre én nem igen emlékszem,
Ám azt tudnotok kell, hogy akik ezt mondták,
Azok közül a legtöbből én csináltam nagyot,
És miután róluk, a kezemet levettem,
Azért utáltak engem, mert megbuktak szépen,
És vannak továbbá, akiket nem ismerek,
Ők csak a szimplán, kurvára irigyek,
Ilyen ez a kerület, nem gratulálnak,
Ha valakinek bejön, csak stuffoskodni szoktak,
De erre is szarok, ha majd szívom a véred,
Abból ám semmi jó nem származik neked,
Csak hisztériázol, mint aki kiborult,
Hát fogd magad tesóm, és le is út, fel is út.
[refrén:]
Én vagyok Dopeman, a telep csicskája,
Akiről ezt még csak a háta mögött mondta,
Az a sok szarházi, piti kis senki,
Aki szeretett volna ekkora csicska lenni,
Mert azt hiszed tudod, amit én tudok,
Ha ez így van akkor az mért nekem jutott,
Hogy a rap piac fölött uralkodok,
Hát ha ez csicskaság akkor én tényleg az vagyok.
Nem szégyellem a TK-s Lacikát,
És nem is titkolom azt a sok sétát,
Amit a Dodóval tudod, a nyolcba tettem,
Mert ezek voltak az idők mikor eldöntöttem,
Hogy nem jutok olyan, sorsra mint mások,
Akiknek az életét te nap mint nap látod, dugába dőlni,
És odafönt az isten sem azért adta nekem a tehetségem,
Hogy a sitten rohadjak, vagy a föld alatt legyek, idő előtt,
Mikor még idefönt az élet is tartogat fontos célokat nekem,
Ami abba testesül meg, hogy elmesélem, ahogy élnek a magamfajta zsiványok,
És mivel a többségnél sokkal gengszterebb vagyok,
Rábuktak a Lackó faszára, így lett Dopeman a telep csicskája.
[refrén:]
Én vagyok Dopeman, a telep csicskája,
Akiről ezt még csak a háta mögött mondta,
Az a sok szarházi, piti kis senki,
Aki szeretett volna ekkora csicska lenni,
Mert azt hiszed tudod, amit én tudok,
Ha ez így van akkor az mért nekem jutott,
Hogy a rap piac fölött uralkodok,
Hát ha ez csicskaság akkor én tényleg az vagyok
Miután megismerték a nevemet,
És általam legendává vált ez a nyolcadik kerület,
A telep csicskája, segített ahol tudott,
És 1-2 új csapat , egyből be is futott,
És sosem volt szükségem idegen tollakra,
Még ha valaki ezt is gondolhatta volna,
Én százszor akkora, bandita vagyok,
Mint aki engem kritizál, és ő még makogott,
Mikor már úgy vakertam, mint az álom,
És a színpadon álltam igazi csicska módón,
A tömegek meg várták hogy mit is mondok nekik,
És a csicska dumáját, úgy látszik szeretik,
Mert még az évek múltán is díjazzák,
A barmok meg a betont firkálják,
És ők ennyit tudnak, meg max. ülnek a padon,
Sok szerencsét frájer, túl sok a dolgom.
[refrén 2x]
Én vagyok Dopeman, a telep csicskája,
Akiről ezt még csak a háta mögött mondta,
Az a sok szarházi, piti kis senki,
Aki szeretett volna ekkora csicska lenni,
Mert azt hiszed tudod, amit én tudok,
Ha ez így van akkor az mért nekem jutott,
Hogy a rap piac fölött uralkodok,
Hát ha ez csicskaság akkor én tényleg az vagyok
[refrén 2x]
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
