|
|
|
Amiről hangot ad a füzet,felébresztheti a tüzet
de ez miatt lesz izgi,mit a nagyvilágnak üzent
ahogy osont,úgy hozott némi mosolyt
így nem okozott galibát,vagy kisebb fajta gomolyt
És mind az,ami a tekinteten látszik, Hamar elárulja,a mimikád hogyan játszik. Mert más cikkben írják,a nehézségek kínját, De presztízs kérdés nélkül is valószínű kibírják. Csak görbül lefelé az ajkunk,Magunkat szét hajtjuk, Ezért az esély nő,hogy továbbra is tartjuk.
Ezt formát,hisz elrepíti kedvünk, mint madarász a sólymát
Refrén4x
Hogyha rád köszönnek: Egy kis mosoly. Vagy ha szemezel a csajjal: Egy kis mosoly. Ha a "viccestől" dadogsz: Egy kis mosoly. Ha beégsz : mosoly. A lényeg,hogy ne bomolj.
Adódott Egyszer,és az tényleg tetszett, Hogy nem csupán a búra,hanem vigyorgásra Edzett. Egy személy,egy tag, ki zenére reppet rak. Midőn, úgy tengődik,mint az el vetetlen mag.
Ám tengődjön az a pára, aki kacajból árva, Én ez ellen fel állok,inkább,mint meghátráljak.
Mert valaki mindig unott,bágyadt képet mutatott, És a legnagyobb baj,hogy ellenszert sem kutatott.
Valaki kereket oldott,körbe-körbe forgott, Mert némely poén halmazba,újabb vicceket toldott
Így sodródott az életem,vagy siklott,mint egy szán, Hisz láttam egy kis mosolyt, ez dobott fel igazán.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
