|
|
|
Sokszor úgy érezte hogy az élet elhagyta
De sohasem gondolt vissza a rosszra
Minden percben nagyon vidámnak látszott
Lehet hogy mi velünk csak játszott
Egy napon nem láttuk többé a fiút
Úgy érezte hogy nincs már kiút
De sosem felejtjük el milyen boldognak látszott
De lehet hogy velünk csak játszott
velünk csak játszott
Refr.:
A szomorú fiú elhagyta a várost
Vissza nézett néha de nem kiáltott
Mindig várjuk hogy egyszer visszatér
Hogy egyszer majd boldogan él.
Mielőtt elment volna Ő azt mondta
Bárcsak szebb élete volna
Mert amióta nincs senkije
Már csak teher lett az élete
Furcsa volt, de nem szóltam semmit
Megkérdeztem, segithetek valamit
Azt mondta nem, de azóta nem láttam
Már bánom hogy nem marasztaltam
hogy nem marasztaltam
Refr.:
A szomorú fiú elhagyta a várost
Vissza nézett néha de nem kiáltott
Mindig várjuk hogy egyszer visszatér
Hogy egyszer majd boldogan él
Egy napon aztán jött egy hir a fiúról
Egy postás adta át a városból
Azt mondta hogy sajnos már nem él
És egy levelet küldött mely személyes vélemény!
Kibontottam és ez állt benne:
Hosszú volt az élet, örülök hogy vége
Remélem igy egy jobb helyre jutok
Ahol majd nem csak pofonokat kapok!
Refr.:
A szomorú fiú elhagyta a várost
Vissza nézett néha de nem kiáltott
Mindig várjuk hogy egyszer visszatér
Hogy egyszer majd boldogan él
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
