|
|
|
| Előadó: | BeatMarket |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Essemm Tóth Raymond |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[RA]
Bonjourno
Kell a dzsó a fejemnek, mint a faszomnak a pornó
Nem kontrollál a szóró, ha drogról van szó nem igazodok senkihez
Csak izgatom a gondolatokat, ez engem igazol
Kik azok a kisfaszok? Estére már lyukasok lesztek
Ez nem a lelki show, amit sasolsz, s nem VivaHip-es depi sokk
Nektek ízlik a Sprite, engem szponzorál a CherryCoke
A reppbe úgy betiprok, hogy nyelvetek is seggig lóg
Azt mondhatod, hogy menni fog
Hosszú utat kellene megtennem a rendig
Inkább züllött maradok, míg nem lesz annyi lém, hogy vegyek egy Bently-t
A faszomat is betenném, csak mondd meg, hogy meddig?
Nem vagyok én vendég, hanem a ház ura, aki termeli a gecit
Baszood?! Nem vágod mi lesz itt
Ezt a lemezt azok veszik, akik tudják, hogy mi feszít
Te tudod mi a fasz itt! A BM aki baszik!
A BM aki baszik! BM Krekk!
[Essemm]
Spanom ez utca, mondd minden geci kamunak
Spanom ez utca, hol elteszik a tanúkat
Spanom ez utca, hol elveszik a házadat, a faludat
Ha buksz a végén...Ez utca!
Spanom ez utca, mondd minden geci kamunak
Spanom ez utca, hol elteszik a tanúkat
Spanom ez utca, hol elveszik a házadat, a faludat
Ha buksz a végén...Ez utca! Szevasz!
Amit halottnak hittem eddig, azon most látom, hogy éled
Csak kurva lassan pörgött ki, mint benn a sitten az évek
Ha nem olyanba ébredsz, akkor megszorít az élet
És mire belejönnél testvér azt veszed le, hogy véged
Lekezelek bárkivel ki raj
Nála, hogy mi van az évek mögött gecire nem zavar
De bárhogyan ébredsz fel reggel csak azt veszed észre
Jelezve, hogy egy idő után szarsz az egészbe
Megveszed a stukkered és párszor állsz a tükörbe
Azt a tagot látod, ki miatt az életedet ülöd le
Behívnak az évek, de nem közölnek be "Thank you"-t
De úgy dobbantok alá, mint a Molotov 4
Spanom ez utca, mondd minden geci kamunak
Spanom ez utca, hol elteszik a tanúkat
Spanom ez utca, hol elveszik a házadat, a faludat
Ha buksz a végén...Ez utca! Szevasz!
Spanom ez utca, mondd minden geci kamunak
Spanom ez utca, hol elteszik a tanúkat
Spanom ez utca, hol elveszik a házadat, a faludat
Ha buksz a végén...Ez utca!
Spanom ez utca, mondd minden geci kamunak
Spanom ez utca, hol elteszik a tanúkat
Spanom ez utca, hol elveszik a házadat, a faludat
Ha buksz a végén...Ez utca! Szevasz!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
