|
|
|
Fáj mert elmentél és már
Nem lesz majd ki visszavár
És újra karjába zár
Fáj mert elmentél és már
Nem lesz majd ki vissza vár
És újra karjába zár
Fáj
Fáj mert elmentél és már messze jársz
Rég nem vagyok az akit a szívedbe zársz
Nekem te voltál a csillag fenn az égen
Ragyogtál szívemben akár egy fényes érem
Most eresztelek magamtól mert tudom így helyes
A sors kegyes hozzám hagyom had nevess
Nem látja senki csak én érzem itt legbelül
Sír a lelkem mikor testem új álomra szenderül
Ilyenkor légy bátor és nem mikor hibázol
Nagyon hiányzol csak akartam hogy tudd
A szerelmen túl ott vár egy másik világ
Tenger tavak tükrében szebben nyílik virág
Nem hallom sóhajod és nem érzem csókod
Nem értem óhajod és másnak adsz csókot
Én füledbe súgnám hogy te vagy még a mindenem
De nem tehetem beleremeg mindenem
Fáj mert elmentél és már
Nem lesz majd ki vissza vár
És újra karjába zár
Fáj mert elmentél és már
Nem lesz majd ki vissza vár
És újra karjába zár
Fáj
Mi voltunk az ügy és az élet volt a bíró
A bíró azt mondta külön hogy nekünk így jó
Most üres vagyok akár a sötét téli éjszaka
Nem szólít semmi csak a magányos éj szava
Sohasem féltem én eddig a csalódástól
Csak mentem előre nem érdekelt mit kapok mástól
Szúr az a tüske de tanultam a tegnapból
Máshogy lélegzem és máshogy nézek majd holnaptól
A láng ami egykor oly büszkén lángolt szívünkben
Kialudt mára és csak hidegség van ott bent
Egyedül a világban kihűlt szívemmel
Nem hibáztatlak én semelyik rímemmel
Tágra nyílt szemmel könnyekkel küszködve
Megőrít a hiányod és borul elmém ködbe
Arra tanított a sors hogy éljek a mának
Bízzak benned és higgyek az élet szavának
Fáj mert elmentél és már
Nem lesz majd ki vissza vár
És újra karjába zár
Fáj mert elmentél és már
Nem lesz majd ki vissza vár
És újra karjába zár
Fáj
Nem tudok feledni még ha akarnék sem tudnék
Új esélyt várok ami elől többé nem futnék
Itt egy újabb hajnal és ismét csak egyedül
Forgolódom hideg ágyamban órákon keresztül
A világom vele mely oly tágas volt egykor
Összement egy perc alatt és nem látom már sehol
Szárnyakat kaptam miket elvettél te tőlem
Bátor érzéseket végleg kitéptél belőlem
Kész voltalak szeretni és te éltél is ezzel
Emlékezz erre mikor szememben van egy jel
A jel hogy még mindig szívemből szeretlek
Hiszen minden lányban csak is téged kereslek
Utálat vagy szeretet eldönteni nem tudom
Mi az mi környékez és elkísér majd utamon
Megbántam már százszor hogy megismertelek
És áldom is a sorsot mert szerethettelek
Fáj mert elmentél és már
Nem lesz majd ki vissza vár
És újra karjába zár
Fáj mert elmentél és már
Nem lesz majd ki vissza vár
És újra karjába zár
Fáj mert elmentél és már
Nem lesz majd ki vissza vár
És újra karjába zár
Fáj mert elmentél és már
Nem lesz majd ki vissza vár
És újra karjába zár
Fáj
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
