|
|
|
| Előadó: | Varga Miklós |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mac Dermot Arthur Terence Galt Rado James Ragni Gerome |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem lesz baj velem,
Nem kell kincs nekem
Végre szabad vagyok
Mint a kóbor szél
Nem hív senki sem haza,
Nem bántam megőrült világ szava
Csak azt hiszem, ami velem
Utam közben megtörténhet még
Én már nem ugrálok minden szóra,
Nem vesztek rá semmi jóra,
Így lett vége
Minden napom szép és persze enyém!
Ami jó azt csak én érezhetem,
Ne szóljon már senki nekem,
Elfuserált életemen
Még javíthatnék
Hiszen végre újból megtaláltam
Elveszettnek hitt világom
Visszakaptam mindent, ami enyém
Ami szép
Így jó, hiszem
Nekem jó, hiszem
Végre szabad vagyok
Látod, nem tép a világ szét
És csak minden ház az enyém
Most már az sem kell, hogy ints megint
Nem kell, hogy szeress, hogy fizess
És rajtam taposs át.
Nem kell pénz
Nem kell ház
Nem kell méz
Nem kell máz
Nem kell fény
Nem kell póz
Nem kell
Ha nem kell, sem kell.
De kell nekem
A lány kell
A szív kell,
Az ég kell,
A föld kell,
A szél kell, végre szabad vagyok.
És ez az enyém.
Ami jó az csak én érezhetem,
Ne szóljon már senki nekem,
Elfuserált életemen csak én
Javíthatnék.
Nem kell más,
Nem kell semmi,
Nekem nem,
nem,
nem,
nem,
nem,
nem kell!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
