|
|
|
Megint a székemben ülök, börtönöm vagy nekem
Egyre csak arra gondolok, hol lehetsz életem
Mondd, hogy mellettem kéne lenned nem csak küzdelem,
mert minden nap, mit látok egyszer nem leszek, csak hűlt helyem
Van két erős kezem, amit nem Istentől kaptam
Mégsem volt elég mikor én, utánad nyúltam,
Az élet kifürkészhetetlen, ezt sosem gondoltam
A sorsom a kezemben, mindent én irányítottam....ya
Lehetsz Te erős haver, egyszer elér a végzeted
mikor meglátod mit csodálsz hirtelen leenged két kezed
megszűnik a harc, annak örülsz ha megvédheted
arra eszmélsz majd fel, kimondtad hogy szeretlek
jobb lesz minden, megkívánod mit eddig csak utáltál
kevesebbel is beéred, pedig eddig mindent elvártál
ez az élet, fejedet most tenyeredbe hajtod
és egyre jobban érzed mindent be kellene vallanod
Valahogy nem érzem, hogy ennél jobb lehet
valahogy nem érzem, hogy fogom két kezed
valahogy nem látom, hogy mellettem lennél
tegnap még azt mondtad, mindent megtennél
kérlek vigyél el, mégis magaddal
mint az elején, ragadj meg szavakkal
én majd követlek, még ha nem is látsz
ne higgy a szemednek, tudom még mindig vársz
Ha már megtettem mindent én folytatom,
Terhek a vállamon, jó irányt mutatom
Neked csak követned kell, mégha kicsit is félsz
Nem látsz a jövőbe, hát mondd meg mit remélsz
Most még hazudhatsz, talán még elhiszem
Mint az elején, a balhét elviszem,
Én, kivel folyamat csak játszottál.
Más voltál, hisz napról napra változtál
Áldozatokat kell hozni, tudom ez az élet rendje
Volt már olyan pillanat hogy úgy éreztem meg van mentve,
Aztán jött a hideg zuhany, mondd hová tűntél életem
Szemben csak egy fa, nevedhez karcoltam az én nevem
Tudom ez már olcsó vigasz, Te voltál ki számított
Hogyhogy mégis Te lettél, ki, rájöttem csak ámított
Számítottam rá hogy így lesz vakon hittem benned
El kellett menned, a szépet miért kellett elvenned
Valahogy nem érzem, hogy ennél jobb lehet
valahogy nem érzem, hogy fogom két kezed
valahogy nem látom, hogy mellettem lennél
tegnap még azt hittem, mindent megtennél
kérlek vigyél el, mégis magaddal
mint az elején, ragadj meg szavakkal
én majd követlek, mégha nem is látsz
ne higgy a szemednek, Nekem nem kell más
Valahogy nem érzem, hogy ennél jobb lehet
valahogy nem érzem, hogy fogom két kezed
valahogy nem látom, hogy mellettem lennél
tegnap még azt mondtad, mindent megtennél
kérlek vigyél el, mégis magaddal
mint az elején, ragadj meg szavakkal
én majd követlek, mégha nem is látsz
ne higgy a szemednek, tudom még mindig vársz
Valahogy nem érzem, hogy ennél jobb lehet
valahogy nem érzem, hogy fogom két kezed
valahogy nem látom, hogy mellettem lennél
tegnap még azt hittem, mindent megtennél
kérlek vigyél el, mégis magaddal
mint az elején, ragadj meg szavakkal
én majd követlek, mégha nem is látsz
ne higgy a szemednek, Nekem nem kell más
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
