|
|
|
[Cof]
Mint ezer bűnös, a reményt mélyen dédelgetem,
Az életet én teljesen másképpen értelmezem.
Nem értem miért kell ezen, de magam túl kell tennem,
Magamtól kell félnem, mert én bennem van, itt benn.
Többen döbbentek rá arra hogy nincs határ,
Mégis korlátok közt a gondolat ami szabadon száll.
Valahogy, valamit tenni az egészért,
Hogy te meg én mi legyünk újra, istenem de szép kép.
Kérlek még ne tépd szét, hagyd élni a reményt még!
Az élet egy papír amit a sors ketté tép.
Miért éppen ép ésszel érzel értem,
Én miért érzem hogy adnám érted tényleg a vérem?
Az ingert hiába is kérem, tudom átfordult az érem,
Mára módosult a vérem, most már sokkal jobban érzem
Az egésznek a hatalmát, az egész hiányát,
Szép reggelen történt hogy a remény rabbá vált, át.
[T-kyd]
Vigyázz testvérem, itt letépik a húsodat,
Bár enni kér a valóság, de ne adj neki túl sokat!
Kárpótol a képzelet, hogy életed egy képregény,
Kiszívnák a vérem, de a létezésem vérszegény.
Az isten áldja meg a világ összes lúzerét,
Én álmodozó lettem, mert a valóság az túl szemét.
A szemedben látom hogy elméd ópiátot ínhalál,
A magyarnak nincs mennyország, max jó piától kínhalál.
Vámpírok világából tudásommal vért lopok,
A remény kemény kalapjába lehunyt szemmel pénzt dobok.
[Cof]
Egy falat kenyér, másnak ez egy darab remény,
Hogy lesz majd egy más nap, mikor más látszik majd másnak, de ismerted másnak.
Mélyre ástam lelkedben, kötődnek az érzelmek
Szorosan a kényszer képzet érzethez.
Egyszer remélem az egészet megérted,
Szabad lesz a remény, hogy rajonghasson te érted.
Mert mélyen meg van még, pont mint a virágokban,
Bár tudnám hogy a reménynél még nekem mennyim van.
[T-kyd]
Elvakít az öntudat, mert tudatlan az elme,
Elvakulttá vált a népem, többé nincsen már fegyelme.
Katapulttá vált a kétely, ami kilövi a gyengéket,
Eloltottuk a templomot, de a hitünk bennégett.
Vontatott végtagokkal vánszorogsz a világba,
A szemed kiégett, a füled süket már az imákra.
Szerepet osztanak, a jók a szarból kitűnnek
És a színészet jól megy nekünk, mint Michal Keatonak.(májkell Kííítöünek)
A remény kemény dolog, soha ne légy rabja,
Mert a szolgaságnak szent szikéje száz darabra szabja.
Ez a tévedések napja, holnap támadások ideje,
Nem hiszel az úrban, de folyton azt nézed, figyel-e.
Az élet ajándék, azt élni kell, nem félni tőle,
Hogy maradjon remény a második félidőre.
Az élet ajándék, azt félni kell, nem kérni tőle
Hogy maradjon remény a második félidőre.
Díjjal ismerte el a szerzők munkáját a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete.
Példakép kategóriában Hrutka Róbert, életmű kategóriában Németh Gábor, míg újító kategóriában az Akkezdet Phiai kapta a különleges beton plakettet.
A Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete 250 tagot számlál, és sok ismert zenészt tud a soraiban.
Az egyesület alapvető feladata
Alakulása, azaz 2007 óta a könnyűzenei szerzők általános érdekképviselete, tagjainak érdekvédelme és érdekérvényesítése. A szervezet díjat alapított 2023-ban azzal a céllal, hogy a magas színvonalú alkotó és előadó-művészeti tevékenységeket elismerje és ösztönözze.
- A díj nem közvetlenül egy adott év teljesítményét, hanem az alkotó szakmára kifejtett hatását értékeli - fogalmazott Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke, aki a díjazottakat személyesen felkeresve adta át a különleges, vízcseppet és hullámokat ábrázoló beton plaketteket.
Példakép kategóriában az elismerést Hrutka Róbert Artisjus- és Fonogram-díjas zenész és zeneszerző kapta.
Eddigi pályafutása során több mint 200 nagylemezen dolgozott, és közel ezer reklám - és filmzene megírására kérték fel. A díj átvételekor arról beszélt, kizártnak tartotta pályája elején, hogy valamikor példakép lehessen.
- Egyáltalán azt sem gondoltam, hogy zenész leszek. Gyerekkoromban elvesztettem a hallásomat, nem tudtam beszélni, hét éves koromig jártam a kórházakat. A doktor bácsi azt mondta, hogy majd megtanulok beszélni, a hallásom viszont már nem lesz jobb, legfeljebb nem leszek zenész. Ezek után a hangszer jelentette nekem azt a kaput, amit meg tudtam nyitni önmagam és mások felé is. Kiskamasz koromban eldöntöttem, hogy nekem ez lesz az életem – mondta el Hrutka Róbert.
- „hiszek abban, hogy pár jó hang is képes megváltoztatni a világot. A zene pont olyan, mint az élet: megírjuk, eljátsszuk, és nem marad utánunk semmi, csak a dal. Most ezt a dalt írjuk egész életünkben”.
- fogalmazott Hrutka.
Hrutka Róbert és Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Újító kategóriában a díjat az egyesület elnöksége az Akkezdet Phiainak ítélte oda, mint a budapesti underground hip-hop legfontosabb csapata.
A beton plakettet együtt vette át a három tag, azaz Saiid (Süveg Márk), Újonc (Závada Péter) és DJ. Frequent (Havas Patrik).
- Mindig is újdonságra törekedtünk, volt bennünk egy konvekciókkal szembeni lázadás – fogalmazott Závada Péter. - Underground akartunk maradni, de aztán nem jött, vagy nem teljesen jött össze.
Süveg Márk szerint manapság nehéz újat kitalálni, mert már minden meg lett írva. Az a fontos, hogy befelé, és csapat esetén egymásra kell figyelni, és nem visszaigazolást várni a social mediában. Havas Patrik úgy véli, mindenkinek önmagának kell maradnia ahhoz, hogy maradandót tudjon alkotni.
A SZERZŐK Egyesülete az életműdíjat Németh Gábor dobosnak, dalszerzőnek adományozta.
Németh Gábor
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Játékát számtalan együttesből ismerheti a közönség, legyen az a Bikini, a Skorpió, a Beatrice, a P. Mobil vagy épp a róla elnevezett Németh Gábor Project.
- Aki valamikor elkezdte a zenélést és komolyan gondolta, annak nincs vége soha, maximum a föld alatt
– mondta el Németh Gábor a példakép díj átvételekor.
- Eredetileg csellózni tanultam, és 8 év után váltottam át a dobra. A célom az lett, hogy a legjobb dobos legyek, rengeteget gyakoroltam. Millió zenekarban játszottam, és a pályafutásom csodálatos ilyen szempontból is.
Videók a három díjátadásról
Kiemelt kép: Akkedet Phiai/Bellon-Nagy Kata
