|
|
|
[Cof]
Mint ezer bűnös, a reményt mélyen dédelgetem,
Az életet én teljesen másképpen értelmezem.
Nem értem miért kell ezen, de magam túl kell tennem,
Magamtól kell félnem, mert én bennem van, itt benn.
Többen döbbentek rá arra hogy nincs határ,
Mégis korlátok közt a gondolat ami szabadon száll.
Valahogy, valamit tenni az egészért,
Hogy te meg én mi legyünk újra, istenem de szép kép.
Kérlek még ne tépd szét, hagyd élni a reményt még!
Az élet egy papír amit a sors ketté tép.
Miért éppen ép ésszel érzel értem,
Én miért érzem hogy adnám érted tényleg a vérem?
Az ingert hiába is kérem, tudom átfordult az érem,
Mára módosult a vérem, most már sokkal jobban érzem
Az egésznek a hatalmát, az egész hiányát,
Szép reggelen történt hogy a remény rabbá vált, át.
[T-kyd]
Vigyázz testvérem, itt letépik a húsodat,
Bár enni kér a valóság, de ne adj neki túl sokat!
Kárpótol a képzelet, hogy életed egy képregény,
Kiszívnák a vérem, de a létezésem vérszegény.
Az isten áldja meg a világ összes lúzerét,
Én álmodozó lettem, mert a valóság az túl szemét.
A szemedben látom hogy elméd ópiátot ínhalál,
A magyarnak nincs mennyország, max jó piától kínhalál.
Vámpírok világából tudásommal vért lopok,
A remény kemény kalapjába lehunyt szemmel pénzt dobok.
[Cof]
Egy falat kenyér, másnak ez egy darab remény,
Hogy lesz majd egy más nap, mikor más látszik majd másnak, de ismerted másnak.
Mélyre ástam lelkedben, kötődnek az érzelmek
Szorosan a kényszer képzet érzethez.
Egyszer remélem az egészet megérted,
Szabad lesz a remény, hogy rajonghasson te érted.
Mert mélyen meg van még, pont mint a virágokban,
Bár tudnám hogy a reménynél még nekem mennyim van.
[T-kyd]
Elvakít az öntudat, mert tudatlan az elme,
Elvakulttá vált a népem, többé nincsen már fegyelme.
Katapulttá vált a kétely, ami kilövi a gyengéket,
Eloltottuk a templomot, de a hitünk bennégett.
Vontatott végtagokkal vánszorogsz a világba,
A szemed kiégett, a füled süket már az imákra.
Szerepet osztanak, a jók a szarból kitűnnek
És a színészet jól megy nekünk, mint Michal Keatonak.(májkell Kííítöünek)
A remény kemény dolog, soha ne légy rabja,
Mert a szolgaságnak szent szikéje száz darabra szabja.
Ez a tévedések napja, holnap támadások ideje,
Nem hiszel az úrban, de folyton azt nézed, figyel-e.
Az élet ajándék, azt élni kell, nem félni tőle,
Hogy maradjon remény a második félidőre.
Az élet ajándék, azt félni kell, nem kérni tőle
Hogy maradjon remény a második félidőre.
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
