|
|
|
[Cof]
Mint ezer bűnös, a reményt mélyen dédelgetem,
Az életet én teljesen másképpen értelmezem.
Nem értem miért kell ezen, de magam túl kell tennem,
Magamtól kell félnem, mert én bennem van, itt benn.
Többen döbbentek rá arra hogy nincs határ,
Mégis korlátok közt a gondolat ami szabadon száll.
Valahogy, valamit tenni az egészért,
Hogy te meg én mi legyünk újra, istenem de szép kép.
Kérlek még ne tépd szét, hagyd élni a reményt még!
Az élet egy papír amit a sors ketté tép.
Miért éppen ép ésszel érzel értem,
Én miért érzem hogy adnám érted tényleg a vérem?
Az ingert hiába is kérem, tudom átfordult az érem,
Mára módosult a vérem, most már sokkal jobban érzem
Az egésznek a hatalmát, az egész hiányát,
Szép reggelen történt hogy a remény rabbá vált, át.
[T-kyd]
Vigyázz testvérem, itt letépik a húsodat,
Bár enni kér a valóság, de ne adj neki túl sokat!
Kárpótol a képzelet, hogy életed egy képregény,
Kiszívnák a vérem, de a létezésem vérszegény.
Az isten áldja meg a világ összes lúzerét,
Én álmodozó lettem, mert a valóság az túl szemét.
A szemedben látom hogy elméd ópiátot ínhalál,
A magyarnak nincs mennyország, max jó piától kínhalál.
Vámpírok világából tudásommal vért lopok,
A remény kemény kalapjába lehunyt szemmel pénzt dobok.
[Cof]
Egy falat kenyér, másnak ez egy darab remény,
Hogy lesz majd egy más nap, mikor más látszik majd másnak, de ismerted másnak.
Mélyre ástam lelkedben, kötődnek az érzelmek
Szorosan a kényszer képzet érzethez.
Egyszer remélem az egészet megérted,
Szabad lesz a remény, hogy rajonghasson te érted.
Mert mélyen meg van még, pont mint a virágokban,
Bár tudnám hogy a reménynél még nekem mennyim van.
[T-kyd]
Elvakít az öntudat, mert tudatlan az elme,
Elvakulttá vált a népem, többé nincsen már fegyelme.
Katapulttá vált a kétely, ami kilövi a gyengéket,
Eloltottuk a templomot, de a hitünk bennégett.
Vontatott végtagokkal vánszorogsz a világba,
A szemed kiégett, a füled süket már az imákra.
Szerepet osztanak, a jók a szarból kitűnnek
És a színészet jól megy nekünk, mint Michal Keatonak.(májkell Kííítöünek)
A remény kemény dolog, soha ne légy rabja,
Mert a szolgaságnak szent szikéje száz darabra szabja.
Ez a tévedések napja, holnap támadások ideje,
Nem hiszel az úrban, de folyton azt nézed, figyel-e.
Az élet ajándék, azt élni kell, nem félni tőle,
Hogy maradjon remény a második félidőre.
Az élet ajándék, azt félni kell, nem kérni tőle
Hogy maradjon remény a második félidőre.
Harcsa Veronika Flow By című albuma, amely egyszerre zenei és vizuális kísérlet, Vancsó Zoltán fotós slideshow-jával december 1-jén debütál a Müpa Fesztivál Színházában.
Az új zenei projekt a közönség és az előadó közötti határokat kívánja feloldani
A dalok karaktereihez olyan képi narratívák születtek, amelyek rejtett szálakon kísérik és egészítik ki a hallottakat. Az InterAction című esten az énekes Nora Thiele német ütőhangszeressel és a Soharóza kórussal lép színpadra.
Az előadóhoz kapcsolódó dalszövegek itt.
Harcsa Veronika tudatosan fordult az interaktív, közösségi élményt teremtő zene felé
Régóta vezet workshopokat, 2024-ben pedig a Pécsi Tudományegyetem zeneterápia szakán szerzett diplomát. Új albuma, a Flow By ennek a szemléletnek a folytatása.
A szerzemények úgy születtek, hogy az élő előadás során a közönség aktív részese lehessen a zene formálásának: a taps, a hangadás, a ritmikus gesztusok mind a közös flow-élmény részévé válnak.
- A dalokat úgy írtam, hogy belekomponáltam a közönség jelenlétét. Élőben erre épül minden, az viszont további ötletelést igényelt, hogy lemezként hogyan fog működni mindez.
A koncepcióba belevettem a Soharóza kórust, amely híres kísérletező kedvéről. A lemezen ők teremtik meg a közösségi hangzást
és a Müpa-beli koncerten is jelen lesznek, hogy a közönség közé vegyülve erősítsék a hangadást - fogalmazott Harcsa Veronika.
Fotó: Harcsa Veronika Facebook oldala
A lemezen és a koncerten közreműködő Nora Thiele német ütőhangszeres zeneszerzővel és hangszerépítővel az énekes berlini évei alatt ismerkedett meg. Thiele világzenei ihletésű hangszereivel, frame drum- és ritmuskísérleteivel különleges textúrát ad a hangzásnak.
Vancsó Zoltán 2005-ben fedezte fel, majd az elmúlt években művészi szintre emelte a zenével kísért fotó slideshow műfaját. Több száz rövid és csaknem egy tucat egész estés fotófilmet hozott létre, számos alkotása moziban is látható volt.
- Látom a zenét és hallom a képet, érzem e két világ összefonódásának lehetőségét. Ez a műfaj lehetőséget kínál több tucat fotó összefűzésére, ahol a szerkesztés önálló és rendkívül kreatív folyamattá válik.
A képek közötti áttűnések dramaturgiai és esztétikai szerepe, valamint a zenei kíséret hozzájárul ahhoz, hogy a vizuális élmény komplexebbé és átélhetőbbé váljon.
A lemez hangulatához 2017-ig nyúltam vissza az archívumomban, hogy korábban nem publikált képekkel dolgozhassak. Nem konkrét történeteket mesélnek el, hanem a zene tudatalattijába vezetik el a nyitott nézőt - részletezte az alkotó.
A rendhagyó koncepcióból születő lemez egyedi online megjelenést kívánt
- Ma már nagyon kevesen hallgatnak meg elejétől a végéig egy lemezt, de bízom benne, hogy ez az album a vizuális élmény miatt kivétel lesz. Éppen olyan hosszú, mint egy sorozat epizódja - tette hozzá Harcsa Veronika.
Kiemelt kép: Harcsa Veronika Facebook oldala
