|
|
|
[Cof]
Mint ezer bűnös, a reményt mélyen dédelgetem,
Az életet én teljesen másképpen értelmezem.
Nem értem miért kell ezen, de magam túl kell tennem,
Magamtól kell félnem, mert én bennem van, itt benn.
Többen döbbentek rá arra hogy nincs határ,
Mégis korlátok közt a gondolat ami szabadon száll.
Valahogy, valamit tenni az egészért,
Hogy te meg én mi legyünk újra, istenem de szép kép.
Kérlek még ne tépd szét, hagyd élni a reményt még!
Az élet egy papír amit a sors ketté tép.
Miért éppen ép ésszel érzel értem,
Én miért érzem hogy adnám érted tényleg a vérem?
Az ingert hiába is kérem, tudom átfordult az érem,
Mára módosult a vérem, most már sokkal jobban érzem
Az egésznek a hatalmát, az egész hiányát,
Szép reggelen történt hogy a remény rabbá vált, át.
[T-kyd]
Vigyázz testvérem, itt letépik a húsodat,
Bár enni kér a valóság, de ne adj neki túl sokat!
Kárpótol a képzelet, hogy életed egy képregény,
Kiszívnák a vérem, de a létezésem vérszegény.
Az isten áldja meg a világ összes lúzerét,
Én álmodozó lettem, mert a valóság az túl szemét.
A szemedben látom hogy elméd ópiátot ínhalál,
A magyarnak nincs mennyország, max jó piától kínhalál.
Vámpírok világából tudásommal vért lopok,
A remény kemény kalapjába lehunyt szemmel pénzt dobok.
[Cof]
Egy falat kenyér, másnak ez egy darab remény,
Hogy lesz majd egy más nap, mikor más látszik majd másnak, de ismerted másnak.
Mélyre ástam lelkedben, kötődnek az érzelmek
Szorosan a kényszer képzet érzethez.
Egyszer remélem az egészet megérted,
Szabad lesz a remény, hogy rajonghasson te érted.
Mert mélyen meg van még, pont mint a virágokban,
Bár tudnám hogy a reménynél még nekem mennyim van.
[T-kyd]
Elvakít az öntudat, mert tudatlan az elme,
Elvakulttá vált a népem, többé nincsen már fegyelme.
Katapulttá vált a kétely, ami kilövi a gyengéket,
Eloltottuk a templomot, de a hitünk bennégett.
Vontatott végtagokkal vánszorogsz a világba,
A szemed kiégett, a füled süket már az imákra.
Szerepet osztanak, a jók a szarból kitűnnek
És a színészet jól megy nekünk, mint Michal Keatonak.(májkell Kííítöünek)
A remény kemény dolog, soha ne légy rabja,
Mert a szolgaságnak szent szikéje száz darabra szabja.
Ez a tévedések napja, holnap támadások ideje,
Nem hiszel az úrban, de folyton azt nézed, figyel-e.
Az élet ajándék, azt élni kell, nem félni tőle,
Hogy maradjon remény a második félidőre.
Az élet ajándék, azt félni kell, nem kérni tőle
Hogy maradjon remény a második félidőre.
Hangadók és hangfogók címmel könyv jelent meg a Kádár-kori könnyűzenei színtérről. A szerző, Csatári Bence a zenészek, a rajongók és a hatalom szemszögéből vizsgálja a korszak jelentősebb pop-rockzenei eseményeit, személyiségeit, lemezeit.
"A hazai könnyűzenei élet emlékezetes időszaka volt a Kádár-rendszer, amikor a pártállam felülről igyekezett kordában tartani a fiatalok által olyannyira kedvelt stílusokat, a beatet, a rockot, a diszkót, majd a nyolcvanas években az új hullámot, a punkot és még számos irányzatot" - írja a kötet előszavában a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tudományos főmunkatársa, a korszak szakértője, aki az elmúlt tíz évben számos könyvet írt már a témában.
A mostani kötet a Magyar Nemzet című napilapban 2020 és 2023 között publikált cikksorozat darabjain alapul.
Külön fejezetet kapott a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) létrejöttének története, benne "a botfülű popcézárnak" nevezett Erdős Péterrel, aki 1968-ban jogtanácsosként és sajtóosztály-vezetőként indult a monopolcégnél, és erre alapozva alakította ki hatalmát és klientúráját.
Olyan aprónak nem nevezhető részlet is kiderül a kötetből az MHV-ról, hogy induláskor mindössze tizenöt alkalmazottja volt, és
kezdetben semmiféle lemezgyártó berendezés nem állt a rendelkezésükre, így 1959-ig a Szovjetunióban nyomták valamennyi magyar lemezt.
A könyv leírja a dorogi lemezgyár alapításának körülményeit
Felidézve Petrovics Emil országgyűlési képviselő, komolyzeneszerző 1972-es parlamenti interpellációját. Petrovics arról beszélt a Házban, hogy a Villamosszigetelő és Műanyaggyár ugyan jelentős, több milliós haszonra tett szert a hanglemezgyártásból, azt nem adta át az MHV-nak.
"Azt mégsem várhatja senki, és nyilván önök sem várják, hogy zeneművészetünk tartsa el a kohó- és gépipart".
Számos zenekar és előadó karrierjeinek indulásába is visszarepít a könyv
Előkerülnek mások mellett Radics Béla, az LGT, a P. Box és Révész Sándor pályafutásának fontosabb pillanatai.
Móricz Zsigmond Színház, Révész Sándor a Generál
együttes énekese1972-ben
Fotó: Fortepan/Erky-Nagy Tibor
Csatári Bence korabeli lemezkritikákhoz is visszanyúl
Így olvashatunk az első magyar beatnagylemez, az Ezek a fiatalok című film 1967-es film zenéje, az Omega Nem tudom a neved, Szörényi Levente betiltott borítójú Hazatérés című szólóalbuma fogadtatásáról, vagy a Hungaria Rock and roll party-járól, amely két év alatt eljutott a 600 ezer eladott példányig.
Az Országos Rendező Irodáról megtudhatjuk egyebek mellett, hogy 1965-ben több, mint háromezer műsorengedélyt adtak ki, ami azt jelenti, hogy majdnem minden településen volt átlagosan egy könnyűzenei koncert egy év alatt.
Számos érdekesség olvasható a könyvben az Interkoncertről, amely a magyar zene exportjával és a külföldi muzsika importjával foglalkozott.
A szervezetnek egy, a kulturális tárcának írt jelentésükből például kiderül, hogy a hetvenes évek elején a magyar tánczenei együttesek nyugat-németországi fellépéseiből csaknem tízszer annyi nyereség származott, mint ugyaninnen az összes komolyzenei műfaj hangversenyeiből együttvéve.
A legendás koncertek és helyszínek című fejezetben a szerző arról a koncertről is ír, amelyen először zenélt Magyarországon igazán nagy külföldi sztár. Megtudhatjuk azt is, hogy
Louis Armstrong 1965-ös Népstadionban tartott estje előtt és után egyaránt lebénult a tömegközlekedés, miután az illetékes hatóságok nem készültek fel a csaknem 90 ezres nézőszámra.
A közlekedési vállalat szerint túl későn volt a koncert, ezért azt kellett volna a buszsofőrök munkaidejéhez igazítani.
Louis Armstrong koncertje 1965. június 9-én a Népstadionban
Fotó: Fortepan/Szegő
Kevéssé ismert részletek
Kevéssé ismert részletek derülnek ki az 1973-as diósgyőri rockfesztiválról, a Hajógyári-szigeten 1980-ban tartott "fekete bárányok" fesztiválról, az afrikai éhezőket segítő, a nemzetközi Live Aid-hez csatlakozó, az 1985 decemberében mintegy kétszáz zenész részvételével lezajlott budapesti segélykoncertről.
A könyvet a rendszerváltás könnyűzenei vonatkozásai zárják
Felidézve többek között az MHV monopóliumának elvesztésének körülményeit, valamint a korszak meghatározó lemezeit és koncertjeit.
A Hangadók és hangfogók - A kádári-aczéli könnyűzenei politika alul- és felülnézetből című kötet megjelenését az NKA, illetve a Hangfoglaló Program egyaránt támogatta.
Kiemelt kép: Az LGT együttes: Karácsony János, Somló Tamás, Laux József, Presser Gábor 1976-ban
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
