|
|
|
| Előadó: | Rablóbanda |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Abrudbányai Tamás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gyere, mondd meg bátran a szemembe,
Hogy miért jut mindenbol kevesebb nekem!
Éjt nappalá téve gürizek,
S nem jutok egyrol a kettore.
Persze valakinek minden egybol összejön,
Nekem meg amit építek csak összedol,
Mondhatsz bármit, csak azt ne mondd,
hogy ez pech!
Mondjuk 150 évvel ezelott innen jó messze
ha ott születtem volna,
A távoli vadnyugaton ott, ahol a pofonok zúgtak,
Kezembe vettem volna a sorsom,
S mindig töltve lett volna a coltom,
Azt hiszem mindig az enyém lett volna az utolsó szó.
Mert én úgy szerettem volna ott nagy gazember lenni,
De úgy, hogy ebbol a nagy sármomból ne veszítsek el semmit.
Féltek volna a postakocsik, s azok a fene nagy bankok,
S 100 év múlva én küzdöttem volna John Wayne-nel a mozivásznon...
Viszkivel indult volna minden napom
És este is mindig várt volna a szalon.
Ott ahol mindig szól a zene
És a kártyaasztalnál is mindig én nyerek
És ha valakinek nem tetszik a képem,
Hát hátbaverem egy hatalmas székkel,
Asszem a seriff is mindig meghúzhatta volna magát...
Mert én úgy szerettem volna ott nagy gazember lenni,
De úgy, hogy ebbol a nagy sármomból ne veszítsek el semmit.
Féltek volna a postakocsik, s azok a fene nagy bankok,
S 100 év múlva én küzdöttem volna John Wayne-nel a mozivásznon...
Gyere, mondd meg bátran a szemembe,
Hogy miért jut mindenbol kevesebb nekem!
Éjt nappalá téve gürizek,
S nem jutok egyrol a kettore.
Mondjuk 150 évvel ezelott innen jó messze
ha ott születtem volna,
A távoli vadnyugaton ott, ahol a pofonok zúgtak!
Mert én úgy szerettem volna ott nagy gazember lenni,
De úgy, hogy ebbol a nagy sármomból ne veszítsek el semmit.
Féltek volna a postakocsik, s azok a fene nagy bankok,
S 100 év múlva én küzdöttem volna John Wayne-nel a mozivásznon.
Mert én úgy szerettem volna ott nagy gazember lenni,
De úgy, hogy ebbol a nagy sármomból ne veszítsek el semmit.
Féltek volna a postakocsik, s azok a fene nagy bankok,
S 100 év múlva én küzdöttem volna John Wayne-nel a mozivásznon...
Tizennegyedik alkalommal szervezik meg a Wine&Violin Hegedű- és Vonókészítők Szalonját. Az esemény október 11-12-én lesz, a helyszín ezúttal is a Fonó Budai Zeneház.
A Szalonban hazai hegedű- és vonókészítő mesterek mutatkoznak be munkáikkal, az esti koncerteken pedig remekművek szólalnak meg.
A Szalon Faragó-Thököly Márton hegedűkészítő kezdeményezésére jött létre. A kiállított vonós hangszereket kézbe lehet venni, ki lehet próbálni; hegedűk titkai nyílnak meg a látogatók előtt, miközben hazai borászatok nedűit kóstolgathatják a látogatók.
A hangszerkiállítás látogatása mindkét napon ingyenes, akárcsak a vasárnapi teljes program, a koncertet is beleértve. Egyedül a szombat esti koncertre szükséges jegyet vásárolni.
A hangszerkészítő mesterek minden alkalommal az abban az évben elkészült legújabb hangszereikkel mutatkoznak be a kiállításon.
Idén tizenhat mester lesz jelen a 2024-2025-ös évad különleges hangszerkínálatával.
A Wine&Violin Hegedű- és Vonókészítők Szalonja első napján, október 11-én szombaton 15 órakor lesz a kapunyitás, majd 17 órakor a kiállítás-megnyitó és borkóstoló.
A tárlatot, amely 23 óráig látogatható, Tóth Endre zenetörténész nyitja meg, bemutatkozik a Sagmeister Borászat. 17 óra 30 perckor lesz a Hangzáspróba, vagyis a kiállított hangszerek és vonók bemutatása és megszólaltatása.
Az estét a Rácz Cello Quartet koncertje zárja.
Október 12-én vasárnap 12 órától 19 óráig látogatható a kiállítás. 14 órakor kezdődik a Luminare Vonóstrió koncertje a kiállított hangszereken és vonókon; a műsorban Weiner G-moll triója, Dohnányi Szerenádja és Kodály Intermezzója hallható.
Kiemelt kép: illusztráció/Freepik
