|
|
|
Doris:
Nincs semmi baj, semmi vész, hisz ez katonadolog,
S ha nem nagy ügy, akkor ugyan miért keltsünk pánikot?
Hisz az, mi történt velünk, az sohasem szokott,
Házasságtörés!
George:
Ugyan, egy kissé túlreagálod a dolgokat!
Mert amit tettünk az nem bűn, így az fényt sem vethet ránk,
Nos mit tegyünk, ha egyszerre csak lehullt a ruhánk,
Nem öltünk, nem sikkasztottunk, mert amit tettünk az csupán
Házasságtörés!
Doris:
Na ugye!
George:
Igen látom szegény, rémült gyerekeimet, amint megvetik az apjukat, jaj,
És hallom hangom halkan: holtomiglan – holtodiglan, nagy harang, bang,
És a legrémesebb, hogy még veled csevegek, s bánt a lelkiismeretem, ó, jaj,
Mindeközben folyton-folyvást akármilyen meredek, én meredek!
Doris:
Ezt nem kellett volna!
George:
Nézd!
Valljuk be hát, a szobában éjjel varázslat esett,
Felnőttünk rég, így nem boríthat ki minket az eset,
Miért fojtsuk el vágyainkat csak, mert a szó rettenet:
Házasságtörés, házasságtörés!
Doris:
Vajon mit szól az öreg O’Brian atya mikor fülébe jut majd ez a tett?
Vajon kit lő le a férjem előbb téged aztán engem, kegyelem, bang.
Vajon melyik bugyorban végzem majd a pokolban, hol az ördögök tüze elemészt?
Bármi történjem is velem, a szerelem sötét verem, megérte, igen!
Ketten:
Nem vagyok álszent, nem én, nem érzek bűntudatot,
Nem érdekel a világ, kimondom, boldog vagyok,
Mert amit tettünk, azt büszkén tettük, hívják bár úgy,
Házasságtörés, házasságtörés, házasságtörés, házasságtörés!
Házasságtörés!
