|
|
|
Raffla - Ismerlek
Ez most ilyen, lightos-benyugizós-megmondós,
Nem ilyen sikítós, nem ilyen...
basszuk szét a házat..
Ez csak ilyen... ez csak ilyen raffla.
Ami nem lesz ilyen...
mindenki csápoljon faltól-falig feeling, neeem.
Ezek csak ilyen képek meg ilyen hangok, tudod?
Amin átmentem, amin átmész, amin egyszer, mindenki átmegy.
Voltam egyedül meg csapatban, voltak emberek, akiket kedvelek, akikért meghalnék, csak nem merek,
voltak szebb hetek meg voltak kicsit csúnyábbak,
de azok is elismertek, akik mindig is utáltak,
néhányan úgy várnak, mintha hazajárnék hozzájuk,
néhánnyal építjük a világot, néhánnyal rongáljuk,
mer' ahogy most látjuk a helyzetet, az nem remek,
mert megremeg a nép ha jönnek az öltönyös gengszterek.
De én nem stresszelek, mert Ragya beszól halkan:
"Hallod, komolyan, ki vagyok én hogy feladjam?"
teszem a dolgom, sor után sort nyom az arcom,
meg ritmikusan lóbálom a mancsom.
Mert nekem így jó, és nekem így kerek,
különben meg amúgy is, mit veszíthetek,
amim volt elvették, amim lehetne az meg nem kell,
úgyhogy vigyorgok azt' arrébb állok a maradék lelkemmel.
Refr.: 2x
Ízek, színek, képek, hangok,
amit mindannyian láttunk,
és mindenki hallott,
ezek itt voltak, ezek itt lesznek,
mert ismersz, én meg ismerlek.
Húzós a rímem, pedig nem is arra törekszem,
hogy ebből a trekkből legyen még hétvégére plusz 5 ezrem
mer' egy süllyedő hajón adom a háttérzenét,
hogy drámaibban szorítsd fulladva anyádék kezét.
Mondanám, hogy igyunk egyet,
de nincs egy vasam se. Szakadj le, ha fáj amit mondok,
mert bennem csak az megy,
hogy átadom amit látok, ahogy csak én láthatom,
hogy felemeljen az, ami amúgy sárba nyom.
Vállalom,
mindenkivel harcoló fasz lettem,
de nem leszek csendben, mert gyilkos a szettem,
vérszagú utcákról beszélnek páran,
pedig a felét se látják annak, amit 7 évesen láttam,
ma nem trendi napfényről, meg hitről beszélni,
de mikor mindenki depi, a szitut senki nem érti,
tény, hogy pöcegödörben kell élnünk,
de miért legyen fény, ha sötétségről beszélünk?
Refr. 2x
Naná, hogy fogom a májkom, ha van rá esély kis barátom,
de csak álom, hogy a tehetségem pénzre váltom,
csak a túlélésre játszom, mer' holnap is enni kell,
szürkébb, mint ahogy szereted, de érd be ennyivel,
Frenkivel nem játszik senki sem, mert a rímem tiltják,
mint a kurva kábítószert, mert végülis az,
átszínezi a napod, mert nem csak faszságokkal telnek meg nálam a lapok,
mondom amit mondanom kell, nem tudok kussolni,
neked ez túl sok mi?, lehet fújolni,
végülis szabad ország, csak előtte nézz tükörbe,
soha nem ütök, de mégiscsak fáj amit most küldök, nem?
Nem üldöztem a zenét, de uralom a világom,
ha van egy ütem alattam, azt egyszerűen imádom,
s míg körülöttem szarrá tépnek mindent, csak vigyorgok,
mer' amíg zene van, leszarom, mit mondtok.
Refr. 4x
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
