|
|
|
| Előadó: | Ballagási dalok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Most búcsúzunk és elmegyünk a mi időnk lejárt,
Itt hagyjuk kedves iskolánk, indulunk messze már. Tanáraink, diáktársak a szívünk nem felel,
Kedves község víg tanyánk ||: immár Isten veled. :||
Szétszór a sors, mint szél a port, s kitudja merre vet,
De szívünk egyszer összehoz ölelni titeket,
Ne fájjon hát a búcsúzás, ne sirass hű barát,
Mert visszatér a hű barát ||: viszont látásra hát :||
Az élet szólít menni kell, de válni oly nehéz,
A küszöbről a vén diák még egyszer visszanéz,
Sok kedves emlék fűz ide, amely most megszakad,
De vár a harc, s az ifjúnak ||: csüggedni nem szabad :||
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
