|
|
|
1.Verze
Tudom szar az élet, nem várok már sokat,
Élem az életem és nemnyaggatok másokat,
Ez már döfi, mindenki eredeti,
Szavam felörli, ha a dumám tetszik neki,
Bejövök neked ezt tagadni nem mered,
Van egy rossz lelked amiatt könnyes a szemed,
De én akkor is ilyennek szeretlek,
Ilyennek szeretlek azt szónélkül elfeledlek.
Nem vagyok író, és nem vagyok én költész se,
Hogy kinyírjanak nem kell hozzá töltény se,
Te már lőttél-heee?, vagy csak gengszterkedsz,
Nagy a pofád de a kissebbekkel kezdessz,
Nem tudok aludni pedig mindenki lefáraszt,
a Neten a sok gyökér meg mindig eláraszt,
Te meg letámadsz, hol az uj zene,
Hol az új album meg hogy mi a krúd neve.
Refrén:2x
Az élet rosszul kezdődik mert rögtön sír a gyerek,
aztán felnő és eltávolodik,
ezt ugyhagyom már én sem szenvedek,
De nincs mit tenni ha lekunyul a DIKK,
2.Verze
Nem tudom hogy épp most te mit érzel,
De ha szeretsz akkor rám így mért nézel?
Te csak képzelsz, míg az élet elveszik,
Ha nem csinálsz rosszat majd másik meg teszik,
Ez már tetszik mikor megtudjuk az igazat,
Hogy az ember szenvedésre született,
Te csak hallgatsz és nézel mint a kirakat,
Ezt bírom mikor kapok egy jó ütemet.
Ez durva mikor a tombola húz sorsot,
De sört nem nyersz csak poharat, vagy korsót,
Rossz a házszám, itt rossz irányba evezel,
Mert nem vagy attól nagy ha rosszfiúnak nevezel,
Meg letegezel ja bocs nem vagyok felnőtt,
De utáljuk egymást mint nap az uri felhőt,
Uri megjött érzem a szelet,
Míg egy hisz benne addig más egy jót nevet.
Refrén:2x
Az élet rosszul kezdődik mert rögtön sír a gyerek,
aztán felnő és eltávolodik,
ezt úgyhagyom már én sem szenvedek,
De nincs mit tenni ha lekunyul a DIKK,
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
