|
|
|
SoH:
Álmaimban szavakon lépkedek
Álmaimban értem a mérteket
Álmaimban nincs több fegyver
És mikor felkelek, már nem hideg a reggel
Ébren érkezek, ébren éhezek
Ébren minden szavammal csak vétkezek
Ébren mindegy mit álmodtam tegnap
Mit változtat egy nap mikor a tervek elfogynak
Egy élet, egy halál, egy golyó, egy szempár
Egy a nektár, mi szívedbe be talál
Egy csók és viszlát míg valaki rám talál
A magány talán nekem az egyetlen pár
Refrén: (2x)
Álmokban lépkedek
hogy megfogjam a kék eget
hogy értsem a mérteket
szépiában lássam az életet
FMaN:
Testem bekebelezte a háló
Nem akar ereszteni
Sokan csak néznek
Ez a srác ez mért hagyja, mért engedi
Mert a ketrec drótja erősebb, mint a kezem
Lyuggatott véres tenyerem emelem fel a magasba
És tágra nyílt szemmel nézek a napba
Refrén: (2x)
Álmokban lépkedek
hogy megfogjam a kék eget
hogy értsem a mérteket
szépiában lássam az életet
Filo:
Erő helyett ép ész,
itt az ép ész helyett készpénz
Két szememen két érmével
majd haza visz a révész mond,
néha gond a csend ha szereted a szélvészt
ha te írod az elejét a legvégétől mér félsz mond,
elegem van már nem akarom a vodkát
én rajzolnék még házzal kék éggel meg napocskát
Pörgetem a lapokat meg pörgetem a kockát
A hátamon a verejték rég átvágta a lapockát
Ugye nem lesz így? nem mondták hogy már többé nem
minden reggel ketten mégis én meg a nővérem
talán már felnőttem minden saját törvényem
minden sebét feltéptem minden szó a töltényem
Refrén: (2x)
Álmokban lépkedek
hogy megfogjam a kék eget
hogy értsem a mérteket
szépiában lássam az életet
Ianaa:
Álmaimban nem érzek már több fájdalmat
Álmaimban nem érhet el a kárhozat
Álmaimban utazhatok az időn kívül
Álmaimat megőrzöm örök emlékül
Adj időt Istenem, hogy mindent megérthessek
Adj erőt nekem, minden próbán túlessek
Nem kell fegyver, sebet nem ejtek
Csak egy szív kell, hogy örök békét lelhessek
Refrén: (4x)
Álmokban lépkedek
hogy megfogjam a kék eget
hogy értsem a mérteket
szépiában lássam az életet
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
