|
|
|
1. Versszak (SpikeMc):
Idővel minden megoldódik talán,
Könnyeket ejtek, életemnek dalán,
Kapucni a fejen számomra egy menedék,
De a rémálom feltör elkap és felemészt.
Elszáradt a szívem mint egy fáról hullott fa levél,
Ha valaki megcsörget könyörgöm, hogy te legyél.
Elégette lelkemet aztán meg felejtett
Miért törted szét amit a jó Isten meg teremtett?
Eltemetett véglek, angyalok közt voltam,
Lángvörös hamvaimat a világ felé szórtam,
De hiába, mert élt bennem egy kérdés
Miért nem tudom tartani az élettel a lépést?
Egyenes úton haladtam, de mégis eltévedtem,
Mennyország felé szaladtam, de a Pokolba ébredtem!
Nem ,nem még nem engedlek el,
Kérlek ne vigyetek még az égbe fel.
Refrén (Horus):
Idővel minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
2. Versszak (Őzi)
Igen lassan 20 év telt el, mióta feltettem egy kérdést,
Amire azóta sincs válasz, lehet nem tartom a lépést,
Aki velem együtt halad, annál őszinték a lábnyomok,
De kételkedek magamban, mert köztetek átváltozok.
Mond miért várod el, hogy segítsek Rajtad,
Mikor a szívem dobbant volna, Te akkor cserben hagytad!
Egy ég alatt vagyunk, de Nektek hitetek sincsen,
És kiváncsi lennék, ehhez vajon mit szólna a jó Isten?
Küldtem egy levelet, a témája :"Csak Mi Ketten!"
A feladó én voltam, de a címzett ismeretlen.
Napok telnek az évek alatt, megfogod a padlót,
Majd az utolsó napon, halkan zárod be az ajtót!
Egy aprócska kéz, ami a bölcsőt elringatja,
A lelke már szárnyal, de a testét itt hagyja.
Van ami marad, van aki halad még ha félve is, hisz,
aminek kezdete van, annak hidd el vége is!
Refrén (Horus):
Idővel minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
3. Versszak (Horus):
Régen hittem vannak barátok, angyalok és vágyak,
De minden álom eltűnt mára már, tépedt szárnyak,
Tudom néma köddé válok minden betűm, minden mondatom,
De ne fuss el ha van remény, ha valamit, ezt mondhatom!
Megfoghatatlan számomra mi megtéveszt és elvakít,
Egy dobbanás mit nem érzel, de napról-napra szétszakít.
Néma szellő száll az égbe fel,
Többé nem érlek el, de már nem érdekel! Ó!
Eltűnik minden, felesleges hinnem,
Mindketten tudjuk, úgysem jutunk ki innen!
Hiába vársz, hiába kérsz,
Eredménytelennek tűnik minden jó ha félsz.
Ó nem, még nem, még nem akarom,
Hogy a semmibe vesszen el a dalom.
De még bízom, hogy más lehet minden,
Egy másik világban, de tudom, hogy...
Refrén (Horus):
...idővel minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Idővel minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
