|
|
|
1. Versszak (SpikeMc):
Idővel minden megoldódik talán,
Könnyeket ejtek, életemnek dalán,
Kapucni a fejen számomra egy menedék,
De a rémálom feltör elkap és felemészt.
Elszáradt a szívem mint egy fáról hullott fa levél,
Ha valaki megcsörget könyörgöm, hogy te legyél.
Elégette lelkemet aztán meg felejtett
Miért törted szét amit a jó Isten meg teremtett?
Eltemetett véglek, angyalok közt voltam,
Lángvörös hamvaimat a világ felé szórtam,
De hiába, mert élt bennem egy kérdés
Miért nem tudom tartani az élettel a lépést?
Egyenes úton haladtam, de mégis eltévedtem,
Mennyország felé szaladtam, de a Pokolba ébredtem!
Nem ,nem még nem engedlek el,
Kérlek ne vigyetek még az égbe fel.
Refrén (Horus):
Idővel minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
2. Versszak (Őzi)
Igen lassan 20 év telt el, mióta feltettem egy kérdést,
Amire azóta sincs válasz, lehet nem tartom a lépést,
Aki velem együtt halad, annál őszinték a lábnyomok,
De kételkedek magamban, mert köztetek átváltozok.
Mond miért várod el, hogy segítsek Rajtad,
Mikor a szívem dobbant volna, Te akkor cserben hagytad!
Egy ég alatt vagyunk, de Nektek hitetek sincsen,
És kiváncsi lennék, ehhez vajon mit szólna a jó Isten?
Küldtem egy levelet, a témája :"Csak Mi Ketten!"
A feladó én voltam, de a címzett ismeretlen.
Napok telnek az évek alatt, megfogod a padlót,
Majd az utolsó napon, halkan zárod be az ajtót!
Egy aprócska kéz, ami a bölcsőt elringatja,
A lelke már szárnyal, de a testét itt hagyja.
Van ami marad, van aki halad még ha félve is, hisz,
aminek kezdete van, annak hidd el vége is!
Refrén (Horus):
Idővel minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
3. Versszak (Horus):
Régen hittem vannak barátok, angyalok és vágyak,
De minden álom eltűnt mára már, tépedt szárnyak,
Tudom néma köddé válok minden betűm, minden mondatom,
De ne fuss el ha van remény, ha valamit, ezt mondhatom!
Megfoghatatlan számomra mi megtéveszt és elvakít,
Egy dobbanás mit nem érzel, de napról-napra szétszakít.
Néma szellő száll az égbe fel,
Többé nem érlek el, de már nem érdekel! Ó!
Eltűnik minden, felesleges hinnem,
Mindketten tudjuk, úgysem jutunk ki innen!
Hiába vársz, hiába kérsz,
Eredménytelennek tűnik minden jó ha félsz.
Ó nem, még nem, még nem akarom,
Hogy a semmibe vesszen el a dalom.
De még bízom, hogy más lehet minden,
Egy másik világban, de tudom, hogy...
Refrén (Horus):
...idővel minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Idővel minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
